Szerintetek hogyan lehet Istenben hívő fiatalként megküzdeni a szexuális vágyakkal?

Nekem az a történetem, hogy már olyan 10 éves koromban találkoztam a pornográfia világával. Azóta sajnos nem tudtam erről “lejönni”. Voltak kisebb-nagyobb megvonások, de aztán megint visszatértem hozzá.

Az a helyzet, hogy nyilván, ahogy a kérdésből is kivehető, hiszek Istenben. Próbálom a tíz parancsolat szerint élni a mindennapjaimat. Mégis sokszor megsiklok. És azt érzem teljesen ingadozok a hit világa és a bűn világa közt. Sőt, mostanában eléggé eltávolodtam Istentől is.

Na most van egy olyan dolog, hogy vannak fiziológiai szükségletek: evés, ivás, alvás és a szex is ide tartozik. Viszont valami nem áll össze nekem. Ugye a keresztényeknél van egy olyan, hogy házasság előtt nincs szex. De könyörgöm, hogy lehet azt megvalósítani, hogy az ember semmilyen fajta szexhez kapcsolódó élményt ne éljen át? Cigi, alkohol és drogok nélkül lehet élni, és tudok is, mert ezek közül egyiknek sem vagyok a függője, sőt. Viszont azt érzem, ha a szexuális feszültséget, ami van bennem nem tudom levezetni, akkor szinte megőrülök. Ezért is vagyok pornófüggő sajnos. Mert a Biblia tiltja a házasság előtti szexet és ennek próbálok eleget tenni. De azzal, hogy pornót nézek, azzal úgy érzem, hogy rúgom magamnak az öngólokat, de valahogy mégsem tudom magamat hibásnak érezni, mert ez egy fiziológiai szükséglet, és ha ezt nem adod meg a testednek élőben, akkor “visszakéri”. Mellétenném, hogy egyetemista vagyok és szinte hetente jönnek a lehetőségek, hogy csajhoz “menjek fel” vagy hasonló. És akkor van egy nagyon nagy kognitív disszonancia bennem: “Ha most átmegyek és lesz valami intim, azzal súlyos hibát vétek Isten ellen, viszont, ha nem vezetem le ezt a szexuális feszültséget, akkor meg pornófüggő leszek és maradok továbbra is. Meg tudom egy bizonyos ideig vonni ezeket magamtól, de a testem aztán úgyis visszakéri, tehát ez nem egy végleges megoldás.” - ilyen és ehhez hasonló gondolatok mennek le bennem. Meg az, hogy milyen egy álszent egy világban élünk. Ahol a katolikus papok hirdetik Isten igéjét, aztán meg jól félrekúrnak, vagy durvább dolgok is történnek. Az lehet, hogy én álszent vagyok és tévelygek, de akkor még sokan mások is rajtam kívül. Mert a szex vagy legalábbis az ehhez kötődő feszültségek levezetése az fiziológiai szükséglet, és ha nem adod meg a testednek élőben úgyis “visszakéri”.

Annyit imádkoztam ezért, de valahogy mégsem jutok egyről a kettőre. Arra jutottam, hogy egyetlen megoldás egy stabil kapcsolat találása lenne és mihamarabbi házasság. Csak ezzel az a probléma, hogy egyetemista vagyok, még 3 évem van az egyetemből, és úgy érzem, egyetem alatt, amikor még semmi nincs pontosan kiforrva, “lekötelezni” az életed, úgy hogy nincs stabil anyagi jövedelmed, amiből egy családot fenn tudsz tartani, elég nagy hiba lenne. Nem a kifogásokat próbálom keresni, hanem valami megoldást találni. Ti mit gondoltok erről?