Pontosan miért szex és a mentális jólét közötti kapcsolat(i lánc)?

9.ik- Ott talán az intelligencia beindította a szervezetükben a hormontermelés olyan kombinációját, hogy ha úgy jön kedvük akkor kedvtelésből is csinálják nem csak a szaporodás miatt.

Valami ilyesmi történhetett az emberszabásuakkal is amikor lemásztak a fáról és felegyenesedtek.

Szerintem is a média nagy szerepet játszik ebben a témában.

Valamiért manapság ritka az olyan film is ahol ne lenne legalább egy szexuális vagy arra utaló jelenet vagy olyan, hogy jajjmegcsaltalak, de szeretlek és béküljünk ki sablon, mintha ez tökre természetes lenne.

Egy kapcsolat nem azért tökéletes és szükséges mert a szex, hanem annak a csúcspontnak kellene lennie.

Az összefüggés sokkal összetettebb mint gondolnánk!

Ha nem idegesítenek a tudományos eredmények taglalásai, és nem olyan egyszerű magyarázatot vársz a hormonokról, mint az előző hozzászóló, akkor olvass tovább. De jól gondold meg, mert egy mai átlagember önképét mélyen érintő dolgokról lesz szó, és sajnos csaknem mindannyian érintettek vagyunk ilyen téren a témában!

Tehát! Mi is a szex funkciója? Ez nagyrészt 3 területre terjed ki. Az egyik - ami úgy tűnik most téged nem érdekel - az utódok születésével kapcsolatos, és ez volt a régi korok kizárólagos véleménye.

A másik a kb. 50 évvel ezelőtti szexforradalommal tört be a köztudatba és árasztotta el a fejlett nyugati társadalmakat: az örömszerzés. Sőt, a legfontosabb és elsődleges céljává tették a forradalomnak, hogy kiszabadítsa az emberiséget valamiféle "rabság" alól, kéz a kézben haladván a feminizmussal is, és fontos követelésként hangzott el az is, hogy az akkoriban 15-20%-os válási arányt nagymértékben csökkentse alacsonyabb értékre. Ez utóbbi totális csőddel járt, mert hamarosan az arány felugrott 45-50%-ra a civilizált régióban. Valami nem stimmelt ebben, és emellett meglepő, hogy hazánkban egy másik - ám névtelen - mozgalom, azzal együtt, hogy a szexet mint fontos tényezőt kiemelte, mégis sikeresen törte le a válást kb. 6%-os értékre.

Még alig több mint 10 évvel ezelőtt derült fény az igazságra, mellette a szex harmadik funkciójára: A testi kapcsolat - mely ugye szeretkezésben nyilvánul meg - egy erős kötődés felépülését váltja ki az agyi hálózatban. Minél több szex a partnerrel, annál erősebb lesz hozzá a kötődésünk, gyakorlatilag kissé becsapottá válunk, és egy idő múltán úgy véljük: "egyek vagyunk", "ő az igazi". Ez a kötődésünk soha sem múlik el, úgy rögzül mint az emlékképek, esetleg halványul, de újabb szex vele újra erősíti. Fontos! A kötődés ezáltal arra az egy személyre szól, és van a szexszel mint intimitással kapcsolatban egy intim színezete! Sajnos - és ez egy fájdalmas pont - csak egy személyre szólóan elegendően erős ahhoz, hogy automatikusan(!!!) egy hűségességet is biztosítson. Szex egy másik partnerrel (is) a kötődésünket széttördeli, függetlenül attól, hogy előző partner volt az illető, vagy valamiféle félrelépés az eredménye.

Pat Fagan 2017-es felmérése bizonyítja ez utóbbi jelenséget, aki azt vizsgálta, hogy az öt éven belüli válások aránya hogyan függ össze az előző partnerek számától. Azt tapasztalta, hogy már egyetlen előző partner elegendő ahhoz, hogy - pl. nőknél - az előző partner nélkülihez képest a kis válási arány tizenkétszeresére növekedjen! A helyzet tovább romlik 3-4 partnernél, és a 4.-5.-től kezdve áll be kb. 45-50%-ra!

A hormonok nagyon jelentős szerepet játszanak az életünkben, sokkal nagyobbat mint gondolnánk. Az orgazmus érzését az endorfin nevű hormonunk extrém nagy mértékű termelődése váltja ki (nagyon magas dopamin szintet generálva). Megnyugtat, feszültségeket old. Ugyanakkor mint egyfajta természetes drog, egy függőséget is vált ki "használata". Gyakorta szeretnénk emiatt szexelni, a gyakori szex pedig az előzőekben leírtak szerint a kötődést erősíti. Végül is az evolúció ezért "ajándékozta nekünk". Vagyis azért, hogy a férfi és a nő, hosszú távon (az utódok felneveléséig) egymáshoz kötődve együtt tudjanak maradni. Korunkban azonban - a szexforradalom hiedelmei okán - ezt az együtt maradást torpedózza meg az, hogy az életünket nem egypartneres monogámiában éljük végig, hanem hamar elvesztjük a hűségességünket (lásd Pat Fagan). A kötődést azonban egy másik hormonunk végzi az agyban, az oxitocin, amely a test más részein csupán simaizom összehúzódást kiváltó hatása van (a szexben: nők-méhösszehúzódás, férfiak-prosztata). A szülésnél is rengeteg termelődik, s ez az anyai kötődés záloga, ami miatt az anya képtelen elhagyni gyermekét, és annak elvesztése az egyik legnagyobb fájdalom számára (a gyermek felnőtt korában is). Ugyanígy fájdalom a partnerünk elvesztése (elhagyás, válás, szakítás, megcsaltság).

Ugyancsak a tudomány felfedezése a női és a férfi agy különbözősége, anélkül, hogy ezáltal az egyenrangúság, egyenértékűség sérülne (tehát a feminizmus alapja valós). Ám a különbözőség egy családi kapcsolatban egy plusz tényező, és egy férfi és egy nő párban hatékonyabb mint két férfi vagy két nő (ezért is vonta be a nőket a kapitalizmus a munkába, amellyel megágyazta önmaga sírját, igaz a sírhoz kellett vagy száz év napjainkig, mire a népességfogyás állandósul, és a szakértőhiány eszkalálódik az utánpótlás nélkül).

Mint látható, a szex a házasságban, azaz a családban a szülők közt elengedhetetlen, sőt inkább kötelező. Máshol a hosszú távú közvetett hatások (gyakori partnercserék) megkérdőjelezik a pillanatnyi előnyöket. Sőt! Maga a szexualitás korlátozása az, ami tartósan magasabb teljesítményhez vezetne, mert az endorfin ott is érvényesül (pl. az alkotásban: "heuréka" élmény). Ellenben egy-egy párkapcsolati trauma a személyiségünket észrevétlenül megváltoztatja, s ettől gyakran már az újabb partnerek szenvednek, és szakítanak velünk, önzőknek látszunk, akaratlan bántásokkal terheljük a párunkat, s az ő bántásaira is nagyon ráérzékenyülünk. 50 év alatt ide vezetett a lelkesen üdvözölt szabadosság.

Hormonszint 0? Ezt mi idézzük elő a dopaminnal, azáltal, hogy állandóan keressük az élményeket, és menekülünk az unalomtól. Ez az állandó ön-dopaminozás dopamin-rezisztenciához vezet, melyben már semminek sem tudunk örülni, mert hiába a dopamin, nem hat ránk. A gyógyír éppen az amitől menekülünk: Meg kell tanulnunk unalomban létezni (pl. meditáció, ima, ingermentesség, a gondolatok kizárása, stb.)