Ezen már sohasem fogok túl lépni?

17es vagyok. Telefonról írtam és nem lapoztam vissza így mire odaértem már nem volt meg hogy előbújtál.

Most hogy több az infó, akkor két lehetőség maradt: együtt maradsz a pasiddal aki nagyon szeret, vagy keresel egy csajt aki nagyon szeret.

Más: ha mindig is a nők vonzottak, miért kezdtél bele hetero kapcsolatba? Ha tényleg úgy van hogy ő a lelkét is odaadja neked, gondolom tisztába vagy vele hogy te fogod valszeg alaposan összetörni egy szakítással.

Ámbátor még vagy 5-10évig vársz aztán úgy kihajít mint macskát a palánkon - egyes nézetek szerint. Ilyenkor problem solved van :D

Kérdező szerintem te egy értelmes és jólelkű nő lehetsz, de azt gondolom, nem vagy istenigazából szerelmes a srácba, maximum nagyon szereted és kötődsz hozzá. Én is azt hittem régen, hogy szerelmes vagyok fiúkba, mígnem jött egy nő, aki borított mindent, amit addig magamról hittem és onnantól biztos voltam benne, hogy igazából nem a férfiak érdekelnek és nő mellett szeretném az életem leélni.

Azt is gondolom, hogy nem kéne biztonsági játékot játszani és liánozni, magyarán addig nem engeded el a srácot, amíg nem találsz valaki mást /egy nőt/, mert mi van ha mégis a srác volt az "Igazi"... ha nem elégít ki sem érzelmileg, sem szexuálisan. Mert ugye te azt írod, hogy ő mindebben igyekszik, sőt szeret tiszta szívéből, de ez neked nem elég. Emiatt nem vagy szörnyeteg, csak szar érzés a homokból kihúzni a fejed, elfogadni, hogy neked nem erre van szükség és lefolytatni egy borzasztó kellemetlen beszélgetést. Na meg egy stabil pontot kitenni az életedből.

Elsősorban magadnak kéne megadni az esélyt a boldogságra, másodsorban meg neki is. Most gondold el, fordított esetben neked mennyire szarul esne, ah szíved-lelked kitennéd, a párod meg "hááát, jó-jó, végül is egész jó így ez", szóval inkább csak beletörődne, de közben másra vágyna? Ezt nem kéne olyannal megtenni, akit -elvileg- szeretsz, ha csak őszinte szeretettel is és nem szerelemmel.