Sajnos beleszerettem a legjobb barátomba. Mit tegyek? Fiú vagyok.

Hat sajnalom, hogy igy erzel. Ket eve en is rajottem, hogy a fiukhoz vonzodom. En is ugyanugy utaltam magam emiatt, mint te. De rajottem, hogy folosleges tagadni, ezek vagyunk mi, el kell fogadni, nem tehetunk ellene. Probalkoztam en is parkapcsolatot kialakitani egy lannyal, de aztan inkabb elvetettem az otletet, mert tudom, hogy nem vele lennek a legboldogabb.

En egy koliszobaban lakok egyik legjobb baratommal, aki tetszik. Es tudom, hogy benne is van egy kis meleg vonas, de egyszeruen keptelen vagyok kozeledni hozza, mert akkor megint megutalnam magam.:/

A hetvegen is fesztivaloztunk, es amikor lattam, hogy egy csajjal egy csomo ideig kavart, nagyon rossz kedvem lett, egyszeruen nem tudtam tovabb elvezni a bulit, haza is mentem. :(

Sajnos nem tudlak megnyugtatni, hogy el fog mulni, ha magambol indulok ki. Ket evig voltam oda meg vissza ezert a sracert kozepsuliban, aztan ugy voltam vele, hogy majd suli utan ugyis elvalnak utjaink... Aztan erettsegi elott egy honappal bejelentette, hogy modositotta a felveteli sorrendet es o is azt fogja tanulni, mint en.. Erre raadasul egy koliba kerultunk. Olykor borzaszto elnyomni a vagyakozast, plane hogy mar napi szinten vele almodom. :/

Szoval szerintem ne nyomd el az erzest magadban (en speciel irigy vagyok hogy azert nektek voltak mar kisebb kozos kalandjaitok). Szerintem ez ellen nem lehet semmit sem tenni. Az erzes meg csak ugy mulhat el, ha megszakitod vele a baratsagot, de szerintem ne tedd, en is inkabb sovargok egy szobaban a kiszemeltemmel, minthogy kikoltozzek a kolibol.

Először is elég normálisnak tűnsz, nem hiszem, hogy szégyellned kéne magad, amit tettél vagy érzel. Én is voltam így, beleszerettem a lakótársamba, de ahogy megismertem jobban, meg a barátnőjét is. Elkezdett elmúlni az érzés. Az idő azért sok mindent megold! Tudom hogy közhely, de igaz. Aztán most már úgy vagyok vele hogy nem is érdekel a fiú. Próbálj meg keresni benne olyan dolgokat, amik nem tetszenek benne, és úgy könnyebb lesz az érzéseken változtatni.

Az, hogy pedig te csak lányokra akarsz felizgulni, szerintem nem fog sikerülni, mert ha eddig benned volt egy biszex hajlam, azt nem lehet elnyomni. Ez nem olyan, hogy megváltozok, mert azt akarom. De lánnyal is tudsz teljesen boldognak, teljesnek lenni, én is tudok. Viszont megnézem a srácokat, ha úgy adódik, ezt elfogadtam és nem érzem magam rosszul azért mert ilyen vagyok, ez magánügy. Nem kell a világba kürtölni. 23f

Sajnálom, hogy így érzel, néhol kicsit, néhol pedig már-már kísértetiesen is magamra ismerek, szóval tudom min mehetsz keresztül. Sajnálom, mert borzasztó ls lesz is gy jó darabig. Hogy el fog e múlni? El.

Tök mindegy, hogy biszexuális vagy meleg vagy, nincs miért szégyenkezned. Ez nem egy olyan dolog, amit befolyásolni tudnál, idővel majd elfogadod magad és jobb lesz, de ahogy látom eléggé emocionális vagy és ez nem fogja megkönnyíteni az életed, pláne melegként.

Esetleg ha van kedved beszélgetni valakivel, vagy bővebben elmesélni, ha az segít, írj nyugodtan privátban. Kitartást!

22/f

Egy nagy ölelést küldök. Ugyanígy voltam én is. Aztán arra jutottam, hogy az én életem és ÉLVEZNEM KELL! Szeretnék családot de nem minden áron. Az a baj, hogy az érzéseinket nem irányíthatjuk. El kell fogadni. Én már csak fiúk felé húzok mostanság. Lányokban sokkal magasabb az elvárásom, mint fiúknál.

Viszont sokan élnek így is, hogy családot vállalnak, aztán egy idő után elválnak és pasikkal. Ismerek olyan srácot aki heteró, de az apja most pasival él együtt. Bár nem tudom mennyi ilyen van, mert ennyire nem vagyok benne ilyen körökben. Őt is csak véletlen tudom. Szóval a lényeg, hogy próbálj a MÁNAK élni és élvezni, hisz lehet holnap elüt egy kocsi és meghalsz. Akkor pedig nem voltál boldog. Ami a barátod illeti. Borzasztó. Tök együtt tudok veled érezni. Nekem egy alkalminak indult partner lett fontos. Nagyon megkedveltem, mert sok tekintetben magamat látom benne. Szex is volt. Bár úgy volt, hogy nem fogunk már, mostanában is volt, pedig nem vagyok az esete csak nagyon kanos volt :D Az a baj, hogy nekem ő fontos és megszerettem és néha már attól félek nagyon sokat akarok tudni róla, stb és félek sok lesz egyszer neki. Mert nem találom el mondjuk a határát és elvesztem a bizalmat, amit jelenleg megkapok. Ha írok neki és nem reagál idegesít. Pedig szokott egy idő után, de addig nézem folyton, hogy volt-e online, stb. Szóval ez se jobb. :D Mellesleg normális emberkének tartom magam, csak hát vannak ilyen kivételek. :)