SOS! Nem tudom pontosan hogy mit érzek iránta. Szerintetek mi van köztünk? Barátság, esetleg több?

Van egy nagyon jó barátnőm, évek óta sülve-főve együtt vagyunk, elválaszthatatlanul. Ha nem tudunk minden nap találkozni, akkor sok e-mailből és csevegésből áll a napi kapcsolattartásunk. Sosem voltunk átlagos barátnők, ezt még egymás között is elismerjük, tisztában vagyunk vele hogy ami közöttünk van az egyedülálló. Mindig is sokat ölelkeztünk, ami mára már átment simogatásba is, sok pusziba (csókolózni még nem csókolóztunk), van hogy kézen fogjuk egymást, és ami a legújabb nála, hogy csókolgatja a kezemet. Van hogy az utcán nyom rá egy puszit, de múltkor négyszemközt voltunk nála, és akkor egész sokáig el volt vele. Végigsimítottam az arcán, és akkor futott át az agyamon, vajon ezeket a dolgokat még meddig nevezhetjük barátságnak?

A suliban volt hogy be-be szóltak hogy tuti leszbik vagyunk (vagy nem is mondták a szemünkbe) pedig ott azon kívül hogy mindig együtt vagyunk mást nem láthattak. Ezt sosem beszéltük ki egymás között, nem tudom hogy van a témával. Néhány évvel ezelőtt mondta (egy teljesen más téma kapcsán) hogy ő nem leszbi, de ennyi is volt. Pasija nem volt amióta ismerem és mostanában nem is emlegeti hogy szeretne.

Barátom nekem sincs, randim is jó néhány éve volt utoljára. Annyira nem érzem sürgetőnek valahogy, bár néha szeretnék, mert ha neki lesz véletlenül pasija akkor nem szeretnék egyedül maradni.

De egyenlőre megvagyunk. Rengeteg szivecskét kapok mindig üzenetekbe és mindig elmondja hogy mennyire hiányzok neki.

Nem tudom hogy mi van köztünk, évek óta próbálok rájönni. Fel van cimkézve a kapcsolatunk barátságnak, de én többet érzek végiggondolva az egészet. Amikor azt mondja hogy jó lesz hülyéskedni, ebből ugye barátságot látni, de mikor azt mondja hogy legszívesebben csak ölelgetne, abból meg... nem tom. Beszélni félek vele, mert ha ő nem úgy érez irántam, akkor azzal tönkreteszek mindent. Tuti belehalnék, ha nemet mondana.

Ti hogy látjátok ezt?