Lányom barátja most az én barátom lesz akkor?

Férfi vagyok, lányom (19 eves) is velem él, de olyan házban, ahol mégis külön lakrésze van neki. Egy éve együtt jár a barátjával (21), akivel a múlt héten összevesztek. A srác átjött hozzám panaszkodni és közben iszogattunk. Elmondta, hogy a férfiakat is szereti, de amíg együtt voltak, eszébe sem jutott a gondolata. Én hülye, szintén mondtam neki, hogy manapság ez már természetes dolog, és jobb, hogy őszinte volt. Ő viszont jelezte, hogy mindig is az idősebb férfiak vonzották és nagyon bejövök neki. Elkezdett forogni a világ velem, mert nekem is nagyon bejön a srác, de életemben nem gondoltam volna ilyesmire, pont vele! Amióta egyedül (feleségem nélkül) élek, volt néhány kapcsolatom, igen, nem nővel. Szóval az ital és a hiány, nem is tudom, de ott aludt és igen együtt voltunk. Életemben ilyen jó még soha sem volt senkivel sem. Hajnalban, másnaposan ébredtem és ő már a konyhában készítette a reggelit. Nekünk... Azt hittem egy rosszul sikerült affér volt az este, de ő közölte, hogy nagyon szeretne velem élni és azt a dolgot is folytatni. Percekig álltam és szólni nem tudtam. Nagyon szeretném, de hogy fogok a lányom szemébe nézni? Az, hogy mások mit szólnak, már régen nem érdekel. De ilyen előzmények után ez borzalmas és úgy érzem vállalhatatlan. De közben nagyon szeretném és benne lennék, de így ez inkább egy őrület! Kössem fel magamat, vagy hogy lépjek ki ebből? Vagy meneküljek ki a világból? Úgy érzem, jó megoldása nem lehet.