Miért vagyok teljesen bizonytalan magamban? Miért nem tudom, hogy mit akarok? F

Egész életemben csak pasikra vertem ki a farkam. Életemben először lánnyal szexeltem, és úgy tűnt hogy szerelmes is vagyok, de szexuálisan annyira nem működött az egész. Sulis koromban is úgy voltam, hogy fiúkra kivertem a farkam, viszont volt pár lány aki iránt mintha éreztem volna ilyen plátói szerelmet, meg vonzalmat. Felállt a farkam (szép lány volt), de ha 1-től 10-ig kéne pontoznom, hogy mennyire hozott izgalomba az aktus, maximum egy 2-t adnék. Lassan pasikkal is elkezdtem kalandozni, volt egy jópár, full aktív vagyok. Jobban élveztem a szexet, mint a lánnyal, de ahhoz képest is max egy 5-öst adnék az összesre, hogy nagyon jó kinézetű pasik, fiúk is voltak. A közös az volt az összes alkalmiban velük, hogy miután elélveztem, hatalmas undor fogott el (maga a látvány, meg a helyzet miatt), egyszerűen utána már csak menekültem volna, nem továbbra is jópofizni. Szerelmes talán tudnék lenni lányba, és már voltam is, de nem hiszem, hogy szexuálisan bárhogy is működne a dolog, viszont én valahogy szeretnék feleséget, gyereket, családot, de nem hiszem, hogy működne a szex dolog lánnyal. Pasiba pedig lehetetlenség, hogy beleszeressek, olyan még nem volt, van aki próbálkozott, és volt hosszabb szexkapcsolat, de sehogy nem működne érzelmileg. Valahogy miután fiúval vagyok, mindig azt mondom, hogy ezt inkább soha többet nem szeretném átélni, de mégis újra és újra elcsábulok és keresek mást. Aztán ez kezdődik elölről. És már 24 éves vagyok, és nem tudom hová tenni a dolgokat, mert ebből az egészből így soha nem fog kialakulni semmi, hogy nem tudom még magam se, hogy mit akarok. Mégis hogy tudjam meg, hogy mit szeretnék, és kivel szeretnék, ha eddig nem tudtam rájönni? Ezt annyival nem tudom lerendezni, hogy bi vagyok és fogadjam el, mert ez nem ilyen egyszerű, ha egyszerűen valamiért egyik nemmel sem működne valamiért egy párkapcsolat. Talán esélytelen ez az egész helyzet egy normális életre.