Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy tudnám ezt a bizalmatlanságot enyhíteni magamban?
Több,mint 2 éve,hogy meghalt a barátom,azóta egy kapcsolatom se működik. Nagyon fiatal voltam,és ő volt az egyetlen olyan eddig,akivel tényleg komolyabbnak számított a dolog(7 hónap). Nagyon hirtelen ért a halála,de már nem bánt annyira,nem azt mondom,hogy elfelejtettem,de nem olyan erős,mint volt,hogy rémálmaim vannak,meg mindig magamat okolom,stb. Azóta persze jártam más fiúkkal,de nem lett belőle semmi komoly,valószínűleg elegük lett az idióta távolságtartásomból. És ez egy ördögi kör.
Mikor szakítottak,minden egyes alkalommal egyre kevésbé bíztam már meg másokban,mert egyre inkább féltem az érzéstől,hogy elvesztek megint valakit,és kiszolgáltatott leszek. Most meg ott tartok,hogy senkit se merek közel engedni magamhoz,támaszkodni rá,még baráti szinten se(nincs legjobb barátom se,egyszerűen nem merek senkit beavatni olyan dolgokba,amik bizalmasabbak,nem merem senkivel megosztani a mélyebb gondolatokat,érzéseket,csak hétköznapi,semleges dolgokról beszélek). Nem merem senkinek felvállalni,hogy mit érzek,vagy hasonlók.
Az meg érthető,hogy senki se akar olyannal lenni,aki nem képes megbízni benne teljesen,csak hosszú hónapok után. Én se viselném el a távolságtartást vagy a ridegséget egy kapcsolatban. Pszichológus nem tudott segíteni,én meg nem tudom,mit tehetnék. Volt valakinek közületek hasonló esete? Ti mit tennétek? :/
Üdv,
Hogyan halt meg a barátod?
(hirtelen, vagy lassan?)
Értem.
(...erre tippeltem)
és mondd csak, mindezt az elridegülést, bizalmatlanságot mi okozza? sokszor eszedbe jut ő? Gondoltál arra a többi pasidnál, hogy tán azzal ki meghalt, lett volna az igazi?
Azt hiszem,én jöttem rá. Sokat gondolkodtam rajta,hogy mi a probléma,először csak arra jutottam,hogy senkinek nem tettem semmi olyant,amitől érezné,hogy tényleg szeretem,és tulajdonképp nem is tud megérteni,mert nem tudja,mi jár a fejemben. Aztán belegondoltam,hogy mi lenne,ha talán tényleg ismerne,de itt megszakadt az egész,mert ez olyan képtelenségnek tűnt,hogy valaki tudja,mit érzek,vagy mit gondolok,és hogy én ezt megosszam vele..
A pszichológus azt mondta,hogy nem tudom kezelni a kapcsolatokat,mert még mindig a haláleset hatása alatt vagyok,és az okozza a szorongást,hogy nem tudom túltenni magam rajta. Vagy én nem értem magam,vagy ő nem ért engem.
Egyébként nem tudtam már vele beszélni. A nővérétől tudtam meg azt is,hogy mi történt.
Nem-e lehetséges, hogy mindez azért van, mert egyedül ő neki lennél képes megnyílni? Nem lehet, hogy az ő hiánya okozza benned mindezt?
Mennyit jár ő a fejedben?
Én azt gondolom, hogy nem sikerült egymástól elbúcsúznotok, s így lezárni a kapcsolatotokat.
Figyel csak, tégy meg, kérlek valamit (bármily butaságnak is tartod, ártani nem fog): ma este, közvetlen lefekvés előtt, szólítsd meg Őt. Hangosan. Mondj hálát mindazért amit tőle kaptál, mondd el, mit jelentett neked, és végy tőle búcsút. (tehát mondd azt, amit akkor mondtál volna neki, ha tudtatok volna beszélni utoljára azzal a tudattal, hogy biztosan meghal) Utána feküdj le aludni. De ne gondolkodj, csak aludj. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!