Hogy tudnám ezt a bizalmatlanságot enyhíteni magamban?

Több,mint 2 éve,hogy meghalt a barátom,azóta egy kapcsolatom se működik. Nagyon fiatal voltam,és ő volt az egyetlen olyan eddig,akivel tényleg komolyabbnak számított a dolog(7 hónap). Nagyon hirtelen ért a halála,de már nem bánt annyira,nem azt mondom,hogy elfelejtettem,de nem olyan erős,mint volt,hogy rémálmaim vannak,meg mindig magamat okolom,stb. Azóta persze jártam más fiúkkal,de nem lett belőle semmi komoly,valószínűleg elegük lett az idióta távolságtartásomból. És ez egy ördögi kör.

Mikor szakítottak,minden egyes alkalommal egyre kevésbé bíztam már meg másokban,mert egyre inkább féltem az érzéstől,hogy elvesztek megint valakit,és kiszolgáltatott leszek. Most meg ott tartok,hogy senkit se merek közel engedni magamhoz,támaszkodni rá,még baráti szinten se(nincs legjobb barátom se,egyszerűen nem merek senkit beavatni olyan dolgokba,amik bizalmasabbak,nem merem senkivel megosztani a mélyebb gondolatokat,érzéseket,csak hétköznapi,semleges dolgokról beszélek). Nem merem senkinek felvállalni,hogy mit érzek,vagy hasonlók.

Az meg érthető,hogy senki se akar olyannal lenni,aki nem képes megbízni benne teljesen,csak hosszú hónapok után. Én se viselném el a távolságtartást vagy a ridegséget egy kapcsolatban. Pszichológus nem tudott segíteni,én meg nem tudom,mit tehetnék. Volt valakinek közületek hasonló esete? Ti mit tennétek? :/