Sokszor érzem azt hogy kevés vagyok vagy hogy bizonytalan az életem mert nincsen saját családom, illetve nem is tudok összehozni egyet. Emiatt sokszor érzek nyomást magamban. Ti hogyan élitek ezt meg?

Régebben szerettem volna családot, manapság azonban kevésbé foglalkoztat a gondolat. Még az sem igazán érdekel, hogy barátnőm legyen. Egyébként sohasem éreztem kényszernek a családalapítást. Csak egy lehetőség amivel vagy élek vagy nem. Azért pedig nem vágnék bele, csakhogy másoknak megfeleljek. Úgy élek ahogy jónak látom, de ettől nem leszek kevesebb másnál. Mindössze más életútat választottam.

Egyébként, ha valami nem működik egy párkapcsolatban, akkor azt megpróbáljuk közösen megoldani. Ha az nem vezet eredményre, akkor sajnos szakítás lesz a vége. Nem kötelező elviselni valakit, akivel nem érzem jól magam és nem tudnám vele a közös jövőnket elképzelni/eltervezni sem. Az emberben pedig legyen annyi önzőség, hogy keresi a saját boldogságát és annyi gerinc, hogy ne mártírkodjon feleslegesen. Pláne mások elvárásai miatt.

31/F