Ha egy fiú huszonéves koráig nagyon keveset érintkezik lányokkal, de nem a saját akaratából, akkor lehet, hogy később nem fogja annyira élvezni azt?
(Most nagyon elengedtem a naiv bravós énemet:)) Tehát van itt valaki, aki szexuálpszichológiában jártas, és ismeri a jelenséget? Van ebben olyan, hogy ha egy képességet nem használunk, visszafejlődik? Én úgy érzem, hogy mivel sokáig csak a szememet használtam a lányokhoz, valahogy most már csak az kívánja őket, a tapizás meg nem is akkora öröm, mint hittem.
Jó, most lehet oltani, de inkább együttérzést szeretnék <:)
Noss!
A szex az nem egy történelmi tétel amit elfelejt az ember. Ez olyan mint a biciklizés sosem lehet elfelejteni maximum kiesel a formából, azaz max (első időben talán hamarabb elélvezel) de ha már ott tartotok majd a lánnyal, hogy már a tangáját húzod le elég ismerős lesz a dolog szerintem és nem fog kelleni azon gondolkodnod, hogy na most mit is tegyek.
MINDENKI SZEXBŐL SZÜLETETT!!!
SZEXUÁLISAN SZABAD LÉNYEK VAGYUNK!!!
A PAPOK CSAK ELFOJTJÁK A SZEXUALITÁST, VIGYÁZZ VELÜK MERT EZ A CÉLJUK HOGY KÖVETŐIK LEGYENEK!!!
NE FÉLJ A SZEXUALITÁSTÓL!!! AZ EGY ÁRTATLAN EMBERI ÉLETENERGIA!!!
SZERESD MAGAD, ÉLVEZD MAGAD ÉS AZ ÖRÖM JÖN MAGÁTÓL!!!
HA TE ÉLVEZED, MÁS IS ÉLVEZNI FOGJA!!!
Szerintem kijöhetsz a gyakorlatból szexuális téren, ha a technikáidnak pontosnak kell lenniük.
Egyébként meg az érintés alapvető emberi szükséglet.
Arról lehet szó, hogy megszoktad, hogy csak nézed őket, távol maradsz tőlük és nem igazán kellemes ezt megváltoztatni. Az agy nem szeret változni. De ha egy viszonylag jobb kalandba keveredsz egy lánnyal, akkor automatikusan elkezdi az agyad az új idegpályák megerősítését. Persze lehet remegni fogsz meg ilyenek. Utána később minden normálisan fog menni. Ez csak a változás jele. Tapasztalatból beszélek.
Én egyáltalán nem tapasztaltam ezt, amit mondasz.
Az természetes, hogy olyankor anyázol a sorsra, hogy miért csak most került erre sor, miért nem 5 vagy akár 10 évvel korábban. Ez van.
Köszönöm a válaszokat! Imádom ezt az oldalt :))
Ezek jó hírek, de remélem, én nem vagyok egy szomorú kivétel! Sok korszak volt már az életemben, ami barátnőért kiáltott, de nem kapta meg.
Egyébként erre a hipotézisre csak az első smárolásaim és a nem mindig teljesen legitim tapizásaim alapján jutottam, amik annyira nem voltak jók mégse.
Szóval, röviden csak annyi lett volna a kérdés, hogy a tudomány mai állása szerint egy roncs vagyok-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!