Kifejezetten unalmas otthonülő szűz srácként mennyi esélyem van normális kapcsolatra egyszer?

Én is hasonló helyzetben vagyok mint te csak már 25 vagyok.

Igaz én nem vagyok otthonülő a munkám miatt elég sok felé megfordulok meg sok időt is elvesz a szabad időmből az utazgatás lehet ez is a probléma.

Én is próbálkozok mindenfelé szerintem feladni nem jó .

Próbálkozz majd alakul valami előbb utóbb.

A leírásból eléggé magamra ismertem én is. Én mindig is visszahúzódó voltam, meg félénk is, de én már igen messze járok a 21 évtől. Emellett a társkereső oldalakon nekem is ezek a tapasztalataim sajnos.

Mondhatnám én is hogy feladtam, de ennek számomra nincs is jelentősége, mert ha azt mondom, hogy nem adom fel, akkor is ugyanott tartok, mintha kijelenteném, hogy feladtam. Máshogy fogalmazva, így is, meg úgy is tehetetlen vagyok. Az év meleg időszakában elég sokat szoktam sétálgatni, akkor azért kimozdulok itthonról.

Kívülről nézve persze unalmasnak látszik egy ilyen ember élete, de másoknak nincs fogalma arról, hogy miféle lelki harcok dúlnak egy ilyen magamfajta személyben.

Prostituálthoz főleg azért nem megyek, mert fel sem merem őket hívni, meg pénzem sem igen van rá, bár ez utóbbin már nem is múlna ez a dolog. Emellett nagyon zavarna az a tudat is, hogy csak a pénzemért van velem. De más lehetőség híján nem zárom ki a lehetőségét, és lehet, hogy valamikor a kényszer rá fog vinni, hogy elmenjek.

Nekem viszont eszembe jutott az a kérdés, hogy a fentebb említett "diákszerelem" kategóriába a plátói, egyoldalú érzelmek is beletartoznak? Mert nekem csak ebben volt részem bőven, és van jelenleg is. Így persze csak még jobban szenved az ember. Sőt, a nekem tetsző lányok, nők nagy részével soha még egy hangot sem beszéltem.

Így bármiféle tapasztalat nélkül igazából én nem is tudom, hogy milyen kapcsolatra vágyok, totális a bizonytalanság. Attól tartok, hogy talán túl magamnak való lennék egy párkapcsolathoz. Emellett mivel nagyon érzékeny természetem van, érzelmileg szerintem teljesen felkavarna, felzaklatna egy viszonzott érzelem.

Az ember ugye, megszokja azt az élethelyzetet, amiben él, és gyakran kifejezetten riasztónak tűnik a kötöttségnek a gondolata. Az biztos, hogy én nem vágyok gyerekekre.

Nehéz dolog én is hasonló vagyok csak 24 éves lány. Szinte teljesen rám illik a leírás!

Én örülnék ha összetalálkoznék egy ilyen fiúval, de én is attól félek ha eddig nem akkor kevés az esély hogy ezután megismerkedek valakivel...

Szerintem próbálj megszólítani lányokat az utcán, bevásárlóközpontban akárhol, ha csak pár szóra is de próbálj kapcsolatba lépni velük, gyakorod, fogd fel egy játéknak, és ki tudja jól is elsülhet :)

egy csomóan szeretnek főzőcskézni, kutyát sétáltatni, filmezni, összebújva heverni...

és mégis mi az elképzelésed, más hogy tartja a könyveket a polcon?

amint nem leszel már magadnak ufó, lehetséges, hogy másnak se.

Ugyan ez a helyzet velem is

Csak no vagyok

Ha gondolod ird meg merre laksz

22N