Normális, hogy ez zavar? Aki érzett már így, hogy tudta magát megnyugtatni.

Csak keress fel.

Szűzoltó vagyok :)

"Valószínűleg nem zavarna ennyire, ha én nem tartogatom magam valakinek, aki szerintem méltó az első alkalomhoz..."

Szerintem ezt az ellentmondást próbáld magadban feloldani.

Ha annak tartogattad magad, aki méltó rá, az nem jelenti szükségszerűen, hogy neki is tartogatnia kellett ezt a dolgot, pláne hogy konkrétan nem is tudtad kinek tartogatod. Tehát nem is lehetett reális elvárás tőle, bármikor is találod meg végül, hogy neki is te legyél az első.

Másrészt ha neked úgy érzed ő az igazi, számít az valamit is volt-e előtted valakivel amíg egyszer az utadba nem sodorta az éled azt akit most szeretsz?

Fogd fel úgy, hogy ha tényleg szeretitek mindketten egymást és úgy érzitek tényleg meg kell tegyétek, hogy te azt az ajándékot adod neki, hogy vártál rá, ő pedig azt, hogy bár voltak előtted, de te csak azért találhattad meg őt, mert nem adta fel a keresést. Ha az ex(ek)el maradt volna, tuti nem is ismernéd. Szóval fel se kellene tenned magadban a kérdést, hogy vajon miért zavar ez téged, ha nem lenne melletted most.

Azt hogy ki méltó arra, hogy először add oda neki magad, legfőképp te döntöd el. És ha azt a kérdést fel sem kell tedd amikor a szemébe nézel, hogy vajon ő-e az, akkor valószínűleg nem elrontani a dolgot. lehet aztán másképp alakul, de az élet hosszú és kiszámíthatatlan. Semmi sem örök és hogy meddig tart egy kapcsolat, rendszerint mindkét félen múlik.