Ciki ha 22 évesen még szűz vagyok?

Nem az. Tíz év múlva már kevésbé lenne szerencsés.

Egyébként engem egyáltalán nem zavarna, ha a párom szűz lenne. Sőt, mindent megtennék azért, hogy csökkentsem az emiatt kialakuló stresszérzetét, és olyan első alkalmat szerezzek neki, amire megérte várni. :)

Ötös vagyok.. Értem, amit mondasz, csak nem értem, miért zavar másokat.. Jóesetben a másik iránt táplálok érzelmeket, sőt, szeretem. Akkor boldogan teszem meg ezt érte. Mert tudom, hogy aggasztja és fél, hogy nekem az nem elég. De csak el kell csitítani. :) És így szépen összecsiszolódunk.

Szerintem ez sokkal jobb, mintha valaki valami olyan dolgot akarna rám erőszakolni, amit előtte mással csinált, én viszont nagyon nem szeretném. 21/L

Ilyen a jó emberi természet, a magyaré meg pláne. Aki gyenge (mert lássuk be, ez egy ilyen idős férfinál nagyon sokak szemében a gyengeség, sikertelenség jele, s talán van is benne valami), azon az erősek fitogtatják az erejüket. Gúnyolják, megalázzák, szórakoznak rajta, így bizonyítván maguknak és a környezetüknek, hogy ők felsőbbrendűek.

Ja, és saját bőrömön tapasztalva, ha szerencsétlen "gyenge" egyed még pluszban túlérzékeny is, netalántán még az apjától is csak azt kapja csecsemőkora óta, hogy ő egy szerencsétlen, semmirekellő senki, ennyi éves korára olyan gyönyörű mély depresszió és nulla önbizalom, önbecsülés alakul ki, hogy öröm nézni. Értsd ezt úgy, hogy már attól magába fordul, ha valaki csúnyán néz rá, vagy elejt egy olyan félmondatot, amit egy egészséges ember 2 másodperc alatt elfelejt. Így meg azért elég nehéz barátnőt találni, úgy, hogy 0 tapasztalata van az embernek mindenben ezen a téren, ezért nem is jut el addig a szituációig, amit ilyen szépen leírtál. Mondjuk szerencséjére a kérdezőnél ez látszólag nem áll fenn.

És így körbeértünk.. Ehhez kell valaki, aki kinyitja azt a könyvet, nem csak eldobja, mert picit fakóbb a borítója. Hidd el azért, vannak még nők jómagamon kívül is, akik ebben látnak fantáziát. Nem vagyunk mind faék egyszerűségűek.

Egyébként rossz ezt olvasni. Kívánom, hogy megtaláljátok az életben a számításotokat. :) Mert írásban nem szenvedtek hiányt. Talán ezzel kell indítani, és akkor a másikat megragadhatja a belső. Név nélkül könnyebb magabiztosabbnak lenni.

Na igen, ha írásban kell kifejezni magam, azzal az égvilágon semmi gond nincs. Ha csak tized annyira tudnék jól kommunikálni face to face is, egy szemernyi probléma nem lenne. S ami azt illeti, ily módon nem olyan rég megtaláltam azt a lányt, akinek beleszerettem a belsejébe. Sajnos mostanra eljutottunk oda, hogy kimondja csak barátnak, lelki társnak, lelki szemetesládának tekint, hívjuk ahogy akarjuk. Pedig ha tudnád mennyit beszéltünk néhány hét alatt...így visszagondolva ha bepróbálkozom időben, még esélyem is lehetett volna, csak ugye nem hittem, hogy van ilyen és bekéstem.

Egyébként nem hiszek ebben. Az a szomorú igazság, hogy mivel egy kapcsolatban a férfi az aktív fél, ezért ha ő gyenge, határozatlan, ha nem történik valami csoda, játszhat marokmarcsával élete végéig, esetleg fizethet a testiségért - ami ugye semmit nem fog javítani a helyzetén, mert a legtöbb ilyen embernek az érzelmek hiányoznak, úgyhogy tulajdonképpen még nagyban ront is - de nem fog jönni a lány, mint a mesékben, aki megmutatja neki, hogy ő is értékes. Hogy is lenne? Egy teljesen átlagos nő is bőven kedvére válogathat a határozott, jó kiállású, jó külsejű férfiak közül, mi a fenéért vesztegetné az idejét egy ronda, elesett fiúcskára? Én se tenném, ha nő lennék. Ja, és mivel a boldogságot egy idő után csak egy párban látná, amit képtelen megvalósítani, nos, belőlük lesznek a fiatal öngyilkosok.