Mit gondoltok a "később" korban elvesztett szüzességről?

Nos fel lehet szedni persze, de nehézkesebb. Mondjuk másképp, nagyon leegyszerűsitve: Aki 14 éves korban már "járunk nem járunk" korszakában van, az 18-19-20 éves korára kész lesz. (helyelközzel, mert ugye mindig vannak kivételek :D) Aki mondjuk 23 évesen kezdi, és első kapcsolat, annak is fel kell szednie, neki is 3-5 év lesz "kitanulni" a másik nemet, és azokat a problémákat, hogy "miért like-ol mást FB-n", és a "miért néz pornót, nem szeret?", és hosszan lehetne sorolni. Csak közben 28 lesz, és nem érti, hogy 28 évesen szüzen még miért nem kell senkinek, holott ő "vár" (kérdés mire), és nem érti miért nem működik soha semmi próbálkozása. Magyarul van aki "átesik" ezen a "járunk, ha nem akkor megy a levesbe" korszakát, és van aki pánikként éli ezt meg 28 évesen. Pedig ugyanaz a folyamat, csak más az életkor, elcsúszott egy kicsit az időszak az életében. Nem véletlen, hogy a pszichoszexuális fejlődés életszakaszai között ott szerepel a tizenéves korszak szerelmei is.

És abban igaza van 25%-nak, hogy egy idő után természetes, hoyg eljut a szexig. Akinek ez a korszak és az ezzel járó nemi kisérletezés/felfedezés kimarad, azzal valami nem stimmel. Nem szexuálisan, hanem pszichoszexuálisan. Oka van, hogy valakinek nincsen, és nem is volt komoly legalább kisérlete egy párkapcsolatra.

nos iskola,munkahely önmagában lehetőség. Iskolába jártál, és elsős korodban is voltak végzősök a környezetedben.

Nem tudom/tudjuk mi az ok, de valamiért ezt kihagytad.

És nem félreérteni: Nem azt mondom, hogy most pánikszerűen csapj bele a nemi életbe. De az önkielégités önmagában még nem minden, ezt látni kell. Az ismerkedés, párkeresés legyen a fő csapásirány :)

Nekem is 22 évesen lett barátom, de nem érzem, hogy emiatt bármi hátrányom lenne vagy le lennék maradva. Valahogyan sosem érzem úgy, hogy ezt meg azt nem értem a másikkal kapcsolatban, mert ez az első kapcsolatom. Az ilyen hülye kérdések, hogy "miért néz pornót?" és "mé' lájkol másokat Facebook-on" fel sem merülnek bennem... Akár a 25. is lehetne, mert mindent meg tudunk beszélni normálisan, ha valami probléma merülne fel, mint két felnőtt ember... Mások meg a sokadik kapcsolatuk után is csak balf**zkodnak (már elnézést) aztán megy a sírás meg a csodálkozás is, hogy már megint nem jött össze nekik a dolog és megint szakítás lett a vége.

Párkapcsolatot nem csak akkor lehet éretten kezelni, ha tizenévesen megtanulja az ember, ha valaki idióta úgy általában, annak tök mindegy hány kapcsolata volt már, hiába volt 15-16 éves kora óta mindig barátja / barátnője, akkor sem fog a következő kapcsolatában normálisabban viselkedni.

Vagyis a "tizenévesen nem volt kapcsolatom" =/= "huszonévesen is gyökér vagyok mint egy átlag 15 éves"...

Én 28 évesen veszítettem el. A mostani férjemmel. És Köszi, jól vagyok. Hogy nálam miért így alakult? 16 évesen volt egy barátom. Én szerelmes voltam, de ő a második randink után azt panaszolta a haverjainak, hogy a kis dög (ez voltam én) a második találkozáskor sem volt képes szétrakni a lábát. No, amikor ezt megtudtam, elegm is lett egy időre a pasikból. Az egytemen lett újra barátom. Ő nagyon vallásos volt, az esküvőig vérni akart, elfogadtam. Aztán mégsem lett esküvő, de nem emiatt.

Diplomáztam, dolgoztam, szórakozni jártam, de mégis csak 28 évesen találkozstam valakivel, akivel el akartam jutni a szexig. Nem bánom egy percig sem.A férjem a mai napig becsül azérrt amit adni tudtam neki.

#15

Ágnes. Nem tudom, de nem látom a gyökér szót. Nem erről beszéltem.

Mi van akkor, ha volt vonzalom, részemről szerelem is, de az utolsó percben mégis elrontottam/elrontottunk valamit, és nem lett semmi?

Ritkán tetszik meg valaki, de az adott 2 fiú, nagyon tetszett. Lassan tényleg defektesnek érzem magam.

L18

Ez egy óriási általánosítás, hogy akinek több tapasztalata van, az egyszer 'révbe ér', és 'kitanulja' a dolgokat a kapcsolatok terén. Vagy inkább olyan hülyeség rögzülnek belé, amiket huszon éves korára se ver ki...és arra halmozza a kapcsolatokat.

Attól nem lesz valaki kapcsolati analfabéta, sem érzelmileg annyira lemaradt, mint az egyik hozzászóló gondolja, hogy ha nem volt párkapcsolata, akkor teljesen elölről kell kezdenie. És huszonéves fejjel olyan hülyének lenni, mint egy kamasz...

Van aki egyébként hozzám járt az ügyeletes pasijai problémáival, én meg csak néztem dülledt szemekkel, mikor végre szakítottak, és közölte az ismerős a nagy bölcsességeit amit leszűrt, amit nem tudtam melyik zsebembe rakjak, mert nem értettem, hogy ezek leszűréséhez, mért kellett öt hónap egy degenerált mellett tölteni?! Én már az első héten tudtam, hogy szakítani fognak, és hogy ez nem az...amit keres. Úgy gondolom, nem csak tapasztalatban, felfogásban is különbözünk, ennél fogva, nem kell mindenkinek ugyanannyi és ugyanolyan mértékű tasli.

Nincs olyan, hogy kitanulni a másik nemet. Egy ember esetleg, xy-t. Mert ami az egyiknél oké, a másiknál nem oké.