21 éves fiú vagyok, még nem voltam lánnyal. Ilyenkor már lélektani okok miatt nehezebb elveszteni, nem?
Úgy értem, kb. semmibe se nézem magam, amiért ez így alakult. Nem elsősorban mások véleménye érdekel - bár elég megalázó tudni, hogy egy 15 éves kis p*c$ is volt már lánnyal, én meg még nem -, hanem az, hogy már évek óta van erre egy iszonyatosan erős igényem, és nem érzem magam férfinak, amiért nem tudom kiélni magam. Számomra a férfiasság többek közt azt jelenti, hogy az ember megharcol azért, és megszerzi, amit akar. Ezért kvázi úgy érzem, csődöt mondtam, mint férfi. Tudom, hogy fiatal vagyok, meg minden, de már akkor is későnek érzem. Úgy értem, mi változna? Ennél sokkal magasabbra már nem növök, a személyiségem is már kezd eléggé végleges lenni, és ahogy telnek az évek, egyre nagyobb frusztrációt okoz a csajhiány. És az a gond, hogy tisztában vagyok már egy-két dologgal, amit régen nem tudtam, pl. hogy pontosan mit várnak el valójában a csajok és mi az, amihez vonzódnak, és úgy érzem, ez alapján kb. semmi esélyem. Akik tetszenek, azoknak pedig rendszerint van egy két méter magas jóképű $eggfejük. Nem érzem versenyképesnek magam, pláne nem úgy, hogy ilyen lelkiállapotban vagyok (depresszió). Úgy érzem, ebből nem jövök ki addig, amíg nem találok végre egy komoly lányt, akivel nem csak hülyülés megy, hanem felnőtt emberek módjára megbízhatunk egymásban (engem pl. a hideg kiráz az olyan kapcsolatoktól, amikor szakítás után a felek megutálják és elkezdik lejáratni egymást - ez szerintem nem szerelem, hanem hanem egyfajta közmegegyezés arról, hogy "én is szeretlek, amíg te is szeretsz, de amint nem adod meg, amit akarok, megutállak), csak hát azt látom, hogy bármilyen komolyak is az ilyen lányok, ők is csak az ösztöneik után mennek, és ők is az akutális Domináns $eggfejeknek adják oda magukat. Tehát egyrészről úgy érzem, nem jövök ki ebből a gödörből, amíg nem lesz kapcsolatom, amiből életerőt meríthetnék, de addig nem látok módot erre, amíg nem jövök ki a gödörből. Ördögi kör. Mi ennek a feloldása? Eldöntöttem két napja, hogy ha harminc napon belül nem jön össze semmi, elmegyek k*rvázni, nem várok tovább a sült galambra. Ez lenne a megoldás, hogy lenyugodjak? Úgy érzem egyébként, hogy a külsőmmel nincs baj (legfeljebb kicsit izmosodnom kellene), a fejemben vannak a gondok. Erre az egészre úgy tekintek, mint teljesítendő feladatok sokaságára, ahol nekem mindenféle próbatételeket ki kell állnom, meg mindenféle szerepnek meg kell felelnem - magyarán rástresszelek. Nyilván azért van így, mert abból indulok ki, hogy mivel eddig nem jött össze semmi, ezért valamit meg kell változtatnom, úgyhogy valaminek meg kell felelnem.
Egyébként a legrosszabb az az egészben, és ez okozza a legtöbb szenvedést, hogy bár nem látszik rajtam, és nem is mutatom ki sehogy, óriási nemi vágyam van, ami nagyon korán kialakult - már jóval a nemi érésem előtt. Úgy látom, vannak olyan emberek, akik, bár akarnak barátnőt, alapvetően nincsenek kétségbeesve, ha nincs, megvannak csajok nélkül. Nos, én nem ilyen vagyok, engem iszonyatosan megvisel a csajhiány. És nem csak a szexet igényelem, hanem érzem magamon, hogy magára az intimitásra, a bizalomra is szükségem van. Meg hát iszonyúan maximalista és sikerorientált vagyok, nem bírom elviselni a kudarcot, márpedig ezt totál annak élem meg. Ez rámegy amúgy a többi dolgaimra is - olyan ez, mintha koncentrálnod kéne egy konferencián, miközben majd felrobbansz, annyira kell pisilned. Amíg egy ilyen alapvető igény nem elégül ki, addig nem érdekel se a tanulás, se más.
Szóval mi a kiút ebből az ördögi körből? Kérlek, ne gyertek azzal, hogy várjak, abból már elég volt. Inkább valami olyasmit várok, hogy hol találok hozzám illő lányt (nem, nem a könyvtárra gondolok), aki már átesett lelkileg egy-két dolgon, aki már kicsit komolyabb.
Utolsó: persze, hogy van, csak tudod, eddig ennél többre tartottam magam... úgy értem, qrvázni bárki tud, és őszintén, nem is igazán hiszem, hogy lelkileg arra lenne szükségem, hogy pénzért lefeküdjön velem egy lány, akiről tudom, hogy aznap én egy vagyok neki a 15-ből, nulla érzelmi tartalommal.
Első: ha elutasítanak, akkor mindig az az érzésem, hogy velem valami különösen nincs rendben. Valahogy az van a fejemben, hogy alapvetően ha nincs velem baj, akkor a lánynak el kéne fogadnia, és ha ez nem történik meg, akkor az nem azért van, mert nem vagyok az esete, hanem azért, mert valami hiányzik belőlem, ami a többi fiúból, és nem tudom, mi az, és nem tehetek ellene. Tudom, hogy ez baromság, de tudni nem elég, éreznem kéne. De érezni rendre azt érzem, hogy én nem vagyok egyenrangú más próbálkozókkal, nekem nem ugyanolyanok az esélyeim, én kevesebb vagyok és nem kellek a lányoknak.
Szerintem semmi gáz nincs azzal, ha nem voltál még lánnyal (én 19 éves lány vagyok, és speciel büszke is vagyok rá, hogy a környezetemből nagyjából egyedül vagyok ezzel). Ettől csak több leszel, és majd lefekszel azzal, akit tényleg szeretsz. K*rvázni ne menj, az elég legalja..
De mi baj van veled? Nem nézel ki jól? Vagy szellemi okok, vagy csak ennyire maximalista vagy, hogy nem tudsz magadnak sem megfelelni?
Magadat eleget okolod, ahogy én látom.
Tessék itt egy lépés, át kell fogalmazni, ez olyan steril, papírszerű.
Mondd a lánynak a szemébe: én őszinte voltam veled, elvárom, hogy te is az légy velem. Kérlek mondd el, mi az, ami hiányzik belőlem, mi az, ami miatt nem tudsz elfogadni...
Ha azt mondja, hogy ilyen rendes vagy, meg olyan rendes vagy, meg rendbe vagy, meg minden, akkor mondd neki nyugodtan, hogy őszintén mondja el, hogy mi baja van veled, szemtől szembe, semmitől nem fogsz megsértődni, mert sok mindent átéltél már...
Nézd ez tény.
De azt mondod: ezzel zavarba hoznád...
Az is egy érzés... ha zavarba jön, akkor a legátlátszóbb, bármit is mond...
az van, hogy nem hiányzik belőled semmi.
én nő vagyok, és már voltak előzőleg kapcsolataim, és mégis megakadtam,és én is azt képzeltem, hogy hiányzik belőlem valami, vagy hogy mások számára nyilvánvaló, hogy velem valami nem stimmel, csak nekem fogalmam sincs, hogy mi ez a rejtélyes dolog. De ez egy akkora hülyeség, és tökre sajnálom,hogy hosszú ideig ezt a hülyeséget gondoltam magamról, mert csak elpuskáztam az esélyeimet ezzel a negatív idióta gondolkodással.
Tehát az egyetlen, ami baj, hogy az ember, ha ennyit őrlődik, akkor egyre jobban egy önbizalomhiányos állapotba sodorja magát, és mindenben azt a visszaigazolást látja, hogy ő igenis furcsa, meg vele valami nem stimmel.
Van egy csomó módszer a neten, hogy hogy fejleszd az önbizalmadat, mert ez lesz a kulcsa a dolgoknak, most ezt nem írom le, kutass a neten, fektess bele energiát, és alkalmazd a tanultakat.
Hónapok kérdése, szóval nem fog menni rögtön, de kitartó munkával sikerülni fog. Viszont teljesen át kell állítanod a gondolkodásodat, ami nagyon nagy feladat, és kitartást igényel.
Ezen felül a lényeg, hogy tiszta lappal indulj minden nap, ne azt nézd, hogy eddig mi nem sikerült, hanem minden nap egy új kezdet, a hibáidból tanulsz, a jó dolgokat pedig megjegyzed.
A másik, amit mondani akarok, hogy az egyik barátom egy 21 éves fiú volt, akinek én voltam az első. és egyáltalán nem botránkoztam meg rajta, nekem ez olyan romantikus volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!