Milyen érvek szólnak az ELLEN, hogy közel 30 évesen, a nőkkel kapcsolatban mutatott teljes analfabetizmus mellett végül egy prostinál kössek ki?

Válaszolok pár felhozott dologra. Látszólag lesöpröm őket, de nem azért, hogy vitába kezdjünk, hanem ez talán más megvilágításba helyez dolgokat számomra és számotokra is. Így aztán kontra/plusz érvek jöhetnek, de ha nem reagálok le mindent, ne vegyétek sértésnek.

Nem lenne élvezet: Nem feltétlen élvezetre hajtok, hanem hogy egyáltalán tudjam, hogy milyen az.

Fertőzés: Kicsi az esélye, hogy halálos fertőzést kapnék el. Egyéb dolgot meggyógyítanak. Max. szenvedek tőle egy kicsit, ami jelenleg nem oszt, nem szoroz. Attól félni meg nem kell, hogy tovább fogom adni. Mégis kinek?

Nem késő a rendes ismerkedést elkezdeni: Valóban nem, csak nem tudom, hogy kell. Senki nem született úgy, hogy tudja. Nekem nem tanította senki, példát se láttam rá, nem is beszélgettem senkivel a témában stb. Egyszerűen gőzöm sincs, hogy mit csináljak, és ha éppen lenne, akkor is 5-10 év, mire gyakorlatot szereznék benne, és sikerülne valami. Akkor már majdnem 40 leszek, amikor az ember már a halál miatt kezd aggódni, nem az első csókon.

Kudarc elismerése: Aláírom, és nem érdekel, hogy szégyen-e, vagy sem. Eleve nem lenne a homlokomra írva, és nem is mások kedvéért csinálnám. Én a saját elmémmel/érzelmeimmel/vágyaimmal küzdök, és azok csinálnak ki, nem maga a szüzesség.

Drága: kb. 3-4 randi ára, és még finoman számoltam. És akkor még nem is barátnő a barátnő, ugyanúgy idegenre költi az ember.

Elmondhatom majd, hogy...: Tudni fogom, milyen érzés, ha hozzám ér valaki, vagy én hozzá. Érezni a közelségét, hallani a szívverését stb. Személyes tapasztalat magáról a "koreográfiáról".

Önbizalom: Önmagában kevés. Nincs tapasztalat, nincs módszer. Még arra se, hogy szóval tartsak valakit, nemhogy elcsábítsam. Nem tudok flörtölni, nem tudok kétértelműen beszélni, sokszor egyértelműen se. Mindez nem lenne baj 13 évesen, de én nem 13 évesekkel ismerkednék, hanem olyanokkal, akik férfit szeretnének.