Azok a fiúk akik 25 felett kezdtek el csajozni, nem érzik úgy hogy elpocsékolták az életüket?

Én is hasonló cipőben vagyok, mint te. 26 éves vagyok, és bár csajozgatni csajozgattam, de egyáltalán nem sok sikerrel. Egész pontosan még egy randim sem jött össze.

Hogy elpocsékoltam volna az életem? Részben igen. Kimaradt a legfontosabb része az életnek, amit már nem lehet visszacsinálni. Ennek ellenére ha lehetőségem lenne visszamenni az időben vajon visszamennék, és újrakezdeném? Nem. Valószínű ugyanúgy elutasításokat kapnék ahogy eddig is. Megpróbáltam kihozni magamból mindent, amit lehetett, nem az a helyzet, hogy meg sem próbáltam. Ajánlom neked is. Ne "tökéletes" életre várj, olyan nincs. Hozd ki magadból a legtöbbet, hogy utána ne tudj azon bánkódni, hogyha ezt meg azt tettem volna akkor... Az életben nincs ha! Itt és most van! Ne félj a kudarcoktól, csak erősebbé tesznek! Ne félj a hibáktól, emberek vagyunk, a természetünkből fakad, hogy hibázunk. Még nem vesztettél semmit. Gondolj arra, hogy sokkal rosszabb is lehetne a helyzet. Nem vagy reménytelen, csak ha annak érzed magad. Na de elég is a szócséplésből, a lényeg, ha barátnőre/társra vágysz, akkor nyomás csajozni! :)

Bár privátban kaptam ezt az üzenetet, de ide írom:

"Tanulás, utazgatás, haverok, elmenni horgászni, vagy túrázni, vagy valami jó kis hobbi

Ezekhez pénz (gyakran nem is kevés) is kell, nem tűnt még fel?"

De igen, feltűnt, semmi nincs ingyen, de azért azt senki ne magyarázza már be nekem, hogy azért ül egész nap otthon és sír a párnájába, mert annyira marhasok pénz kellene egy értelmes hobbi kitalálásához, vagy ahhoz hogy jól érezd magad. Rengeteg ismerősöm van akik szeretnek eljárni haverokkal ide-oda, vagy nekem is vannak hobbijaim, és érdekes módon nem vagyok eleresztve anyagilag. Millió dolgot lehet élvezni az életben anélkül hogy milliomosnak kéne lenned.

Ráadásul ha már valaki ennyire így gondolkozik hogy jajj mert nincs pénzem arra hogy legyen bármi hobbim, vagy elmehessek bárhova, az miért várja el azt hogy mellette legyen egy barátnő?

Ahhoz hogy az életet élvezze valaki nem szükséges marhasok pénz, ez csak a sok pesszimista kifogása.

Fiúk én ezen őszintén elcsodálkoztam. Előtte is, de főleg itt az oldalon szembesültem vele. Hogy ennyire fontos a "csajozás". Kb., mint régen volt a lányoknak a házasság, hogy kiközösítették, csúfolták, néha a kútba akart ugrani, ha vénlány maradt (ami érthető, mert kb. semmi máshoz nem tudott kezdeni, mint a szülei nyakán koloncnak lenni).

Itt is... öngyilkosság gondolata, depresszió, stb.

És nem is a szerelem, egy lány, vagy az emberi kapcsolat miatt. Hanem a "csajozás", mint társadalmi kényszer jelentkezik. Selejtnek érzi magát az illető.

Ez a "legfőbb mérce", amit semmi sem pótolhat?

Engem sosem hatott meg, kicsit se, ha nem akadt fiú. És nem azért, mert "bármikor akadt volna"! Egy időben elég "magamnak való" voltam, közvetlen bár, de emberi kapcsolatok terén távolságtartó, magányt igénylő. Minden elvont sz*rság érdekelt, kvantumfizika, csillagászat, filozófia, mikrobiológia, stb.

Ti nem tudtok valami érdekes dolgot találni? Én azt látom, ha akar, minden ember képes rá.

A tapasztalatom pedig az, hogy nem a "csajozás" fogja megoldani a többi dolgot, ellenkezőleg, míg nem vagy kiegyensúlyozott, egyedül is többé-kevésbé elégedett, addig nem fog ez sem menni.