Hányan vannak itt olyanok, akik várni szeretnének, vagy vártak a nászéjszakáig?

Vártam a nászéjszakáig, és én is a hitem miatt. Pont úgy gondolom, ahogy az egyik előző, hosszasan válaszoló valaki leírta. A szex a legintimebb dolog, ami csak két ember között történhet, és ezt nem akartam fűnek-fának osztogatni, hanem megtartottam az egyetlen arra érdemes embernek. (Ő is szűz volt, szóval neki is fontos volt a szüzesség, és nem csak az enyém, hanem a sajátja is.) Nem tudom elképzelni, hogy mással szeretkezzek, de nem is akarom. Őt szeretem, őt kívánom, mit érdekel engem bárki más?

Az első alkalom gyönyörű volt, pedig egyikünknek sem sikerült elmennie. De sokat gyakorolunk egymással, és csodálatos dolog mindent együtt megtanulni, együtt felfedezni. Nem kell rajta osztoznom egyetlen más nővel, egyetlen más nőnek az emlékével sem. És nincs nemibetegség sem. Csak mi ketten. Ez gyönyörű, és mindenkit csak sajnálni tudok, akinek ebben az egyedi örömben nem lehet része.

Gyanítom, hogy akik itt jártatják a szájukat, hogy a nászéjszakán derül ki, ha nem illenek össze - na pont ők, akik inkompetensek a témában, ugyanis nem vártak a nászékszakáig, hogy ez kiderüljön, ellentétben azokkal, akik igenis vártak.

31/L (fél éve házas)

bár én nem vártam vele, és még férjhez sem mentem, "csak" egy boldog párkapcsolatban élek 4 éve.... de ismerek egy történetet erről az oldalról, amin eléggé elszörnyülködtem.

vallásos neveltetés, férfinál, nőnél is. X időnyi együttjárás után elérkeztek az esküvőhöz ahogyan azt kell, majd a nászéjszakához, ami az esküvő után pár héttel történt meg. szépen nekiláttak, majd mikor a férfi elment a nőben, a nő ennyit kérdezett tőle: "Te most belémpisiltél?" Válás lett a vége. Azóta a férfi boldog házasságban él egy olyan nővel, akit nem szűzen vett el.

Nem tömegizgatás volt a célom, csak jó lenne, ha a "várok a nászéjszakáig" - felfogású nők ezt az oldalt is figyelembe vennék, mert nem csak a tökéletes egymásratalálás létezik. Tudom, jöttök majd azzal, hogy ők itt a leírtakban, igazán nem is szerették egymást blablabla...ugye, az önhitegetés meg a saját igazam hajtása az megy mindenkinek...az volt a gondjuk, hogy nem ment a szex. a férfi az új házasságában megtanult nemi életet élni, mert a párja türelmes volt vele és tanítgatta, míg ez a másik nővel nem ment. mikor ezt a történetet olvastam, kicsit fellélegeztem, hogy van olyan, aki tud egy másik oldalt is mutatni. Nyugodtan lepontozhattok érte, nem tud érdekelni...most, hogy ezt leírtam ide, úgy fogok járni mint azt ateisták a vallás témakörben. De legalább elmondtam a véleményem...vagyis, ez nem igazán volt vélemény, csak egy történet...

20/L

K*rvára nem érdekel ám senkit, hogy te milyen választ kérsz meg nem kérsz.

Ez a világ legnagyobb baromsága, amit csak ilyen iq-lájt nők tudnak kitalálni.

Ennyi.

Na ez a fórum is a régi, emberek 70% valahol lemaradt magyarórán szövegértésből :D

na de én am várok, régebben csak nevelés miatt, most már több oka is van. Egyik az, hogy ide-oda mindenféle védekezés, de egyik se 100%-os, mert olyan nem létezik, így szerintem nem éri meg a kockázatot, hogy gyereked legyen legyél x évesen (abortuszt elítélem), és pár hónapra rá kiderüljön, hogy nem ő volt az igazi.

Másrészt meg az is, amit vki már említett itt, hogy ezzel tiszteled meg azt, akivel a hátralevő 20-30-70 évedet le fogod élni (remélhetőleg együtt).

Én gondolkodtam, hogy válaszoljak-e vagy sem.

Egyfelől, mert én a kérdésben megszólított réteghez tartozom, másfelől nem tetszik, hogy egyes embereket kizársz a válaszadás lehetőségéből és csak egyfajta, a támogató véleményekre vagy kíváncsi.

De mégis írok. Mint említettem, mi vártunk a férjemmel a nászéjszakáig. Ő részéről a vallás miatt, részemről még az is hozzájátszott, hogy falun nőttem fel és rossz fényt vetett volna rám, ha bárkivel is lefekszem előtte.

Hogy megbántam-e azt nem tudom, mindenesetre nagy csalódás volt. Az első egy az egyben kudarc volt. Teljesen ügyetlenek voltunk és mindkettőnket feszélyezett a dolog. És mivel annyira szerettem, még inkább meg akartam neki felelni, így nagyon görcsös voltam. És ő is, mert képtelen volt kielégíteni. Idővel aztán kezdett jobb lenni a dolog, de valahogy többet vártam a szextől. Lehet hogy ilyennek kellett lennie, de én valami nagy durranásra számítottam. Persze igyekeztem minél többet együtt lenni vele, hiszen a férjem volt és tudtam hogy ő igényli, de én nem vágytam a szexre, nem élveztem. Később megcsalt (több nővel is) de nem akartam elválni, mert szerettem. Azonban onnantól végleg megszűnt a szexuális életünk. Majd amikor beleszeretett az egyik hölgyikébe, akkor már nem halogathattuk a válást. Többször felemlegette, hogy bánja, hogy várt az esküvőig, mert szerinte jobban indult volna minden, ha már az elején lett volna tapasztalata a nőket illetően és ki tudott volna elégíteni. Hogy akkor más lett volna, vagy nem, azt nem tudom. Nekem azóta sem volt másik férfi az életemben. 45 éves leszek, már nem is igen lesz. Nem is hiányzik, nem vágyom rá. Nekem csalódás a szex.

Hogy azért, mert nem illettünk össze? Vagy mert olyan tapasztalatlanok voltunk? Vagy mert az esküvő előtti 4 évben, amíg együtt voltunk, elhitettem magammal, hogy egy kapcsolat remekül működik szex és élvezet nélkül is? Ezt már sosem fogom megtudni. Aki teheti és szeretne az várjon mindenképp. A lányomnak azonban azt mondtam mindig, hogy ha nem akar, akkor ne várjon. Persze ne adja magát oda felelőtlenül, de ha úgy érzi meg kell tennie, akkor tegye. Már a második komoly barátja van, így szexuális kapcsolata is a második férfival van. Boldogok, már azóta jegyesek is. Nem bánta meg, hogy így tett. Mindkét döntésre van negatív és pozitív példa.