Mit gondoltok az olyan lányokról akik 18-19évesen még szűzek?

19:33-nak (17:06 vagyok megint), de pontosan igazad van! a másik fél egészen biztosan végiggondolja ezt, és ahogy te is írtad, lehet, hogy fel is vállalja a "tanítást"! sőt még élvezi is ezt az ember. Velem kapcsolatban igazad is van, meg tévedsz is. Képes lennék a nyakamba venni egy ilyen kapcsolatot, de nem vagyok hajlandó. Amit írtam, nem azt jelenti hogy egy lány 20 éves korára több dákót fogjon, mint kilincset. A lényege az volt, hogy az egy furcsa ellentmondás, hogy az "igazinak" tartogatja magát! tény, hogy elenyésző kissebbségtől eltekintve nem maradnak együtt azok a párok akik a szüzesség elvesztésében részt vesznek akár kölcsönösen akár csak egyik fél részéről! volt egy 4 éves kapcsolatom egy lánnyal aki szűz volt, vége lett, utána volt egy kapcsolatom egy lánnyal akivel 8.5 évig voltunk, annak is vége lett... így 30 felé már nem olyan fruskát keres az ember akinek elveheti a szüzességét, hogy aztán ezért, vagy azért szétmenjenek pár év múlva. Érett értelmes nő kell, akinek legalább az egyik lába a földön tapos...

na ilyet nehéz találni, mert ahogy látom egészen sarkos a helyzet: egyfelől vannak a 20-on éves korukra szűz lányok (akiknek még meg kell élniük pár szakítást és szerelmet, hogy kiforrjanak), másfelől meg ott vannak a kiégett koravén lányok, akik között nem egy tényleg félelmetes, hogy milyen korán milyen könnyen adja magát bárkinek... (ez utóbbi vonalat talán nem is kell tovább részleteznem)

üdv, és remélem nem bántottam senkit, ha igen, akkor sry!

29/F

Á, kipihentem magam közben, tehát... Az én szememben a fő gond a mostanság kissé korábban elvesztett szüzességekkel az, hogy bosszantóan sok kiscsaj tolja oda a seggét nyilvánvalóan megbízhatatlan kiskölköknek vagy épp enyhén fura harmincasoknak, mint ahányan ténylegesen tartósnak is bizonyuló kapcsolatban vesztik el. Egyszerűen 16 körül nem éppen könnyű átlátni a helyzetet. Túl sokszor odaadja magát valakinek, aki pár hét vagy hónap után dobja (vagy még rosszabb: akitől pár hét/hó után alig tud megszabadulni, de muszáj)...

Túl sok olyan normálisabb srácot ismerek, aki azért boldogan gondolna vissza arra, hogy ő is vehette el élete párjának, de nem az van. Mondhatnánk: kilyukasztva és kidobva talált rá...:( Erre mondják annyian, hogy fiatalság, bolondság, meg hogy tán kisebb hülyeség túl sokáig várnia a farokra üléssel, mint fél lábbal a gyerekkorban ilyesmit sürgetnie. Röhej, hogy az esti film korhatárába nem esik bele, de már nézegeti az anyja cipőjét...

A srácokról meg ne is beszéljünk inkább. Simán pisaszaga van még, de már betéve tudja a macsó törvényeket, és még meg is magyarázza, hogy ösztönösen. Fura, hogy akik nem a tévé pumpálta szennyen élnek, azoknak mennyire másról (családról és óvásáról, a régi értékek továbbörökítéséről, napi értékteremtésről, olyan élni tudásról, aminek magva az együtt élni tudás, meg csupa ilyesmiről) szólnak az ösztöneik... Na, elszaladt velem a ló megint, le is lövöm magam...

"most utolsó azt mondod hogy nem szabad sokáig várni?"

Remélem, hogy inkább azt mondtam a legtöbbeknek, hogy önmagad legyél, és tedd, amit te akarsz. Persze annyira rendeled alá magadat mások kusza véleményözönének, amennyire szeretnéd ;)

Kell legyen szabály arra, hogy ki mikor veszítse el?

Az én válaszom átfogóbb (persze megerősíthető, cáfolható, kiegészíthető, kijavítható, mint mindenkié): a legfiatalabbak jó eséllyel segítségre _szorulnak_ a számukra nem biztos, hogy hasznos következményeket is rejtegető tetteik miatt. A fiatalokra nem oszthatunk teljes felnőtt felelősséget. Sajnos tetteik következményeit akkor is nekik kell vállalni, ha koruk miatt még nyugodt szívvel támaszkodhattak volna a tapasztaltabbak segítő szándékára. Kutya kötelességünk (lenne) elkalauzolni őket addig, hogy ráérezzenek a felnőtt (és nem felnőttes, felszínes) lét szépségeire, hogy valóban emberré válhassanak, köszönhetően elsősorban önmaguknak, és kisebb (de többnyira nem kevésbé fontos) részben a többieknek.

De sajnos amíg "felnőttjeink" legnagyobb része gyerekes ábrándok függőnyén át szemléli a világát, addig elég ritka jelenség lesz ez a fajta felnőtté válás. Marad helyette az, hogy a kíváncsibbak 30-40 közt "önerőből kialakulnak", és elkezdhetnek valóban élni, önmaguk szabta korlátok, alapvető tévedéseik nélkül. (és ezzel nem állítom, hogy kipipáltam ezt a feladatot; egyelőre felismertem és belátom, hogy ennél aligha volna jobb út...)

Miért nevezem gyerekesnek az emberek nagy részét? Elég, ha azt nézzük, mekkora hányadunk ragadt abban a gyerekes állapotban, hogy szinte kizárólag külső tényezőket (közte más embereket) tesz felelőssé azért, ha saját élete eseményei nem úgy alakulnak, ahogy szeretné. Ennek gyerekkorban van egy segélykérő funkciója, de később jobb és egyszerűbb (lenne) rádöbbenni, hogy sokkal kevésbé félelmetes és sokkal gyümölcsözőbb önmagunkkal szembenézni, levetni a fölös tulajdonságainkat (akár egyszerre is), és gondosan, óvatosan "építeni magunkat", ahol igazán szükséges.

Több ilyen lány van, mint gondolnátok és nagyon jól teszik, hogy nem adják magukat oda az első srácnak, akik az útjukba kerülnek.

Az nem ciki, hogy olyan nő lesz a feleséged, aki már 10 férfival volt? Akkor ahhoz mit szólnátok, ha olyan kólát kapnátok a boltban, amibe már valaki beleivott előttetek, olyan kenyeret, amibe már más beleharapott más és még sorolhatnám. Ja, hogy az már ciki lenne?

Hát eléggé el van csúszva a mai világban az értékrend, az egészen biztos és már észre sem veszik legtöbben ezeket a dolgokat.

Azoknak a lányoknak meg azt üzenem, akik még mindig nem voltak fiúval, pedig lehettek volna, hogy ne az "igazira" várjatok és annak adjátok oda magtokat, hanem az igazira várjatok, aki feleségül is vesz benneteket és majd az után, annak adjátok oda magatokat... Nagy különbség.