Miért bőgnek a nők folyton azon, hogy a férfiakból kiveszett ismerkedés közben a kitartás?

Ha egy férfi úgy látja, hogy bejön a csajnak, fixálja, hogy érdemes energiát a nőbe fektetni, mert kölcsönös a szimpátia, akár még több is lehet belőle, így tovább udvarol. Ez tény, pont.

Ha egy férfi úgy látja, hogy nem jön be a csajnak, tárgyiasítják, megbeszélik, egymás tudtára adják, akkor nem udvarol tovább, lekopik, elfelejti a nőt. Ha netán nem beszélik meg konkrétan, akkor a férfi még próbálkozik párszor, majd végleg eltűnik. Ez tény, pont.

Ha egy férfi úgy látja, hogy nem jön be a csajnak (de valójában rohadtul bejön, csak a hülye nők mindig taktikáznak, stratégiáznak, színészkednek, megjátsszák magukat, mímelik a közönyösséget, láthatóan tagadják a kölcsönös rokonszenvet, ezek által tesztelik, hogy mennyire kitartó, mennyire ragaszkodó egy férfi az ismerkedés alatt), akkor a férfi általában szó nélkül lelép és elfelejti ezt a kis mellékvágányt.

DE! Ekkor kezdődik meg a brühühü-brühühü a nők részéről, hogy már megint átverte, kihasználta őket egy férfi (pedig ez nem igaz, csak ugye a nők szeretnek mindent másképp értelmezni), és brühühü-brühühü, minden férfi szеmét, rоhadék, egyik se tud udvarolni, mindegyik férfi feladja.

Csókolom! Ébresztő! Nem kéne taktikázni, és akkor brühühü sincs!