Mi a teendő, ha komoly problémám van a barátkozással és így a szerelemmel is? (Három lépés távolság, teljes őszinteség és spontanitás hiánya, és az áthatolhatatlan belső falam)

Sajnos komoly problémám van e téren. Nem vagyok képes normálisan barátkozni és kapcsolatban sem lenni, szerelemről nem is beszélve.

Önvédelmi mechanizmusom lehet, hogy a magam köré épített átvitt értelemben értett "falon" nemigazán engedek át senkit. Mindig megtartom a 3 lépés távolságot, hiába szeretném megosztani ami bennem van mindig csak részlegesen teszem meg, sosem mondom ki a teljes igazságot. Mindig van jópár dolog amit nem mondok el és csak annyit tudhatnak rólam amennyit én akarok hogy tudjanak.

Még nagyobb baj a spontanitás hiánya: mindig minden lépésen előre eltervezett, ha mégsem akkor nagyon rosszul érzem magamat tőle. Mindig tartok tőle, hogy megfognak vádolni azzal hogy tul.képp a valóság nem is ez hanem... de ezt nem folytatnám.

Próbálom egy nagyon érdekes, intelligens vicces stb. ember hatását kelteni ami sokszor be is jön, de mindig félek hogy kiderítik: ez csak álca és a valóságban csak egy rakás szar vagyok.

de közben mégsem vagyok az! Akik kevdelnek tudják hogy nem... Se az exeim, se a mára eltűnt barátaim nem mondanak rám semmi rosszat... Simán csak annyit, hogy nem értettek meg engem és én sem őket teljesen.

Kicsit olyan vagyok mint valami "anomália"... Nem illek sehová és akik ismernek elvarázsolom őket azzal amiket mondok - ők azok akik MAJDNEM láthatják a belső világomat - de mégsem törtéik ez meg. Nagyon zavarban tudok lenni, ha mégis megtörténik.

Szerelmes még nem tudtam lenni, szexben feloldódni nem tudok ahogy barátságban sem, sőt még a haveri találkozókon sem.

Durva, mi?

Nagyon végem van?