Itthon, azaz a hárommillió koldus országában mégis mi a jó francot képzelnek a nők az irracionális, teljességgel kivitelezhetetlen elvárásaikkal?

Hanyagoljuk most a külsővel szemben támasztott elvárásokat, attól is elégszer szoktam agyfаszt kapni, de most ne vegyük számításba ezeket, külön kategória, majd legfeljebb valamelyik következő kérdésemben vesézgetem-májazgatom.

VISZONT! Mi az, hogy egy 25-30 éves férfinak - ebben a csóró országban, ahol a fizetésed szinte háromnegyede (hiszen miután lehúzták a fizudból az adót, a boltban attól még meg kell venned a szintén adóval megfűszerezett kenyeret, tejet) elmegy az állambácsinak - legyen:

1. saját lakása (de jobb, ha inkább valami modern családi ház szerepel a lajstromon),

2. saját autója (nehogy valami régi, csotrogány Opel Kadettre gondolj, de ne is egy egérkamion Daewoo Matizra),

3. jól menő állása, fizetése (igen, a koldusok ezrei között legyen jó állásod, a cégnél a sok, minimálbérért robotoló alkalmazottat lefölözve neked legyen csúcsfizetésed),

4. magabiztossága, határozottsága, céltudatossága (hiszen gazdaságilag olyan stabilan állunk ebben a kibаszott országban, hogy csak úgy ösztökélik az embert a motiváltságra, a kellő öntudatosságra, és hogy néz az már ki, hogy egy férfi bizonyos döntések, lépések előtt kicsit bizonytalanul, esetleg megfontoltan, a lehetséges kockázatokat átgondolva cselekszik... NEM! Egy férfi legyen határozott! Bizony legyen! Egy férfi nem férfi, ha a számára tök ismeretlen területen bizonytalan! Аnyád!).

Mégis mi a szаrt képzeltek ti magatokról? Miért képzelitek azt, hogy valahol Nyugat-Európában, vagy az USA-ban élünk? Miért látni rengeteg kérdést például itt is arról, hogy amíg csóró volt a kérdező, le se szarták a nők, ám amióta megszedte magát, nem győzi hajigálni őket kifelé az ablakon? És mégis mire fel hiszitek magatokat kivételnek, amikor folyton elbuktok a "vizsgán"? És mégis miért áltatjátok a férfiakat, hogy az egzisztencia semmit nem számít?