Az tényleg igaz, hogy amíg nem tanulom meg lekezelni a lányokat, addig nem lesz csajom?

"Én is már kipróbáltam sok gondolatot, de a nemi vágyamat egyik se tünteti el, márpedig az a szorongásom forrása. Azt csak egy dolog tüntetné el, de azt nem kapom meg. "

ööö jó lenne tudni mi is az..

A hétköznapjaid nem tudod élni, mert állandóan ez a vágy lebeg előtted?

"De hogy tudsz nyitottan állni hozzájuk, miután állandóan megaláztak? Hogy tudod nem gyűlölni őket? Én akkor sem vonzom a lányokat, amikor úgy érzem, tök jól érzem magam és kiegyensúlyozott vagyok és minden rendben. Gyűlölöm ezt. És félek, egy megkeseredett f*$z leszek, aki élete végéig csak átkozni fogja a nőket és szar élete lesz."

Mikor osztálytalálkozó van emlékszem arra, ki vágta oda a táskám stb. Ezek a dolgok őt minősítik, nem téged. Valamennyire nyilván mentség a gyerekkor, mert akkor ostobák vagyunk egytől egyig. Azért nem gyűlölök senkit, mert az csak és kizárólag az én életemet keseríti meg. Szerinted neki rosszabb lesz bármi, mert gyűlölöm? Nem. Viszont én keserű érzelmekkel leszek tele, így, hogy lehetnék nyugodt békés és örömökkel teli? A félelmeid miatt nem vonzod akkor sem. Nem szabad foglalkozni semmivel, csak jól kell érezni magad. Ha boldog vagy a bőrödben és nem törődsz semmivel, vonzod a társaságot.

"Eltaláltad. Méghozzá gyerekkoromtól kezdve. Ez egyike a furcsaságaimnak. A természet többek között ezzel "ajándékozott meg". Nagy kár, hogy nem adott mellé használati útmutatót. Így jobbára csak arra jó, hogy kínozzon."

Írd meg privátban, ha gondolod. Így csak találgatni tudok.

"De igen, ha tettekre váltod az érzelmeidet. És akkor neked jobb lesz, mert helyreáll az önérzeted, és akkor megnyugszol. Máskülönben miért akarnának az emberek ösztönösen bosszút állni? Ha valaki megölné egy szerettedet, nem akarnád megbüntetni azt a férget? Ha valaki az életedből vesz el, nem akarnád móresre tanítani?"

Nem, áll helyre semmi. Ha bosszút állok, elégtételt veszek. Akkor sem kapom vissza azt ami az enyém volt. Csak annyit kapok, hogy mostantól én is élhetek tovább úgy mint aki valakinek fájdalmat okozott. Ezt pedig sose törölhetném ki. Csak keserűség maradna, a pillanatnyi öröm után.

Pontosan úgy mint az önbizalom, ha kívülről kapod a megerősítést, elég pár percig és utána már el is felejtetted. A bosszú is addig jó, aímg benned van az indulat. Utána semmivel sem lesz jobb.

"Amit írsz, az akkor áll, ha nem okoztak benned maradandó sérülést. De mi van, ha igen? És most nem feltétlenül a gyerekkori éretlenségekre gondolok. Mondjuk egy csaj szivat meg téged azzal, hogy áltat, aztán pofára ejt. "

Akkor most meséljek a nőról, aki évekig átvert?

"Nekem túl nagy a nemi vágyam. Nem tudom csak úgy figyelmen kívül hagyni és boldogan lenni a bőrömben. És tudod, még miért? Mert rohadtul nem vagyok büszke magamra. Úgy érzem, szánalmas vagyok, mint férfi, amiért nem tudom megszerezni, amit akarok. Hogy a fenébe legyek boldog a bőrömben, ha semmit nem tudok elérni, ami igazán kell? És mást se értek, hogy hogy tud boldog lenni egy ilyen helyzetben. Sokszor nem értem az embereket. Nem értem, miért nem kínozza őket a büszkeségük úgy, mint engem."

Mint a nimfománia? Kérdés, mit akartál megszerezni, mit tettél érte és miért nem kaptad meg...Tiszta a lelkiismereted, hogy megtettél minden tőled telhetőt? Szerinted nem lehet elengedni a büszkeséget?

tény h a mai lányok között rengeteg a felszínes ostoba lány. de ugyanígy sok az indulatos férfi is és egyik sem jó. S sajnos ez az oldal sokszor a troll provokatív kérdéseivel remek táptalaja a szakadék mélyülésének.

Bár sztem a megoldás nem az indulatban és az általánosításban van. Annyiszor voltak velem 10-es, 20-as éveimben bunkók a fiúk, mégsem utálom, utáltam mind soha. És mindig meg tudtam találni a normális társaságokat. A kulcs sztem önmagunkban van. Ha félek, ha negatív vagyok,ha gyűlölködöm; megérzik, eltaposnak, elkerülnek. Én egyébként sem szeretek gyűlölködni, pláne nem ismeretlenül. Hogy ezt beláttam, befogadtam, elkezdtem szeretni magam, de kritikus maradtam. És azóta semmi baj az ismerkedéssel, a szociális kapcsolatokkal.

"Nekem egyelőre az indulat eltűnése is elég lenne."

Ennyivel nem elégedhetsz meg.

"Mire gondolsz? Mit tegyek meg még azért, aki egy idő után a füle botját se mozgatja felém? Énekeljek az ablaka alatt? Kövessem és adjak neki rózsát?"

Rossz ajtón hiába kopogtatsz. Teszel pár próbát aztán tovább állsz, nem kell senkinek könyörögni. Majd megbánja..