Amikor hetek/hónapok habozása után úgy döntesz, végre leszólítod a nőt, aki tetszik, majd ledöbbenve pillantod meg kézen fogva egy daliás macsóval, mire gondolsz elsőre?

1. Összeteszem a két kezem, felnézek az égre, és elmormolom magamban, hogy "köszönöm, istenem, köszönöm, hogy nem adtál erőt korábban, hogy leszólítsam".

2. Teljesen elszontyolodok, hogy lecsapta valaki a kezemről, még ha csak titkon is tetszett ez a nő.

3. Amiatt szontyolodok el, hogy micsoda macsó szedte össze ezt a lányt, s azzal nyugtatom inkább magam, hogy ezek szerint esélyem sem lett volna.

4. Én hülye, még jó, hogy nem szólítottam le korábban. Ez a férfi biztosan régebb óta ismeri, régebb óta hajt rá. Megveregetem a saját vállamat, hogy megérte bátortalannak lenni.

5. Legyintek egyet, lemondóan elfordulok, "úgyis jön majd egy következő, aki megtetszik, remélhetőleg nem évek múlva" gondolatok futnak át az agyamon.

6. Összezuhanok, hazamegyek, bontok egy [tetszőleges alkoholos ital]-t, és tombolok neten: trollkodok GYK-n, levélbombát küldök az FBI-nak, chaten szidni kezdem a [tetszőleges nemzetiség]]-t stb.

7. Mivel edzek, így lemegyek pár órára püfölni a zsákokat, így kiadva az összes létező dühömet.

Vagy mit csinálsz?