Ha egy lány visszautasitott és szenvedek, akkor mit csináljak?

Áh, de nyomorult egy helyzet! Én még nem voltam így, mert:

1. Nem barátkozom nőkkel.

2. Ha barátzónába akarnak rakni, azonnal menekülök.

3. Nem akarok magyarázkodni egy nőnek soha többé.

De ha már a te helyedben lennék, elkezdeném levegőnek nézni a csajt, és kerülném, mint egy leprást. Lehetőleg nem indokolnám meg neki hogy miért, ha mágis muszáj, akkor valami nagyon kurta módon. Biztosan megsértődne emiatt, de szerintem mindenképpen meg fog. Egy másodpercet sem akarnék többet rá pazarolni az életemből, mert azzal csak más csajoktól venném el az időt, akivel lehetne valami, na meg szenvednék csak feleslegesen. Én ezt tenném, bár én már nagyon idegenkedek a nőktől minden olyan tekintetben ami nem az alapvető igényeimet érinti, gondolom ez lejött a szövegemből.

32F

kérj tőle tanácsot az ügyben,hogy megismertél egy csajt így meg úgy,piáljatok közben,a nők szeretnek inni.

tűz közelben maradsz.

aztán idővel a nagy barátkozás közben véletlenül felmentek hozzád és a beleakad a farkad.

amiket meg írtál nyafogás.

az 1es

mentegetőző,magyarázkodó pitsogás

a 2es

zsaroló,számon kérő pitsogás

a visszautasításon nevetni kell és egy percre sem kimutatni,hogy kellemetlen azt meg végképp nem,hogy ez bántó számodra.

mert ha nem így teszel akkor a nő nevet rajtad magában.

Női szemmel: b. Egy ilyen helyzetből jobb kilépni, de azonnal. Szereted őt, nem tudsz és nem is akarsz "csak barát" lenni, így jobb, ha többet nem beszéltek. Hamarabb megy a felejtés.

Voltam hasonló helyzetben, csak ugye ott belém szerettek, amit (sajnos) nem tudtam viszonozni. Mi is folytattuk, mint barátok, de... Kb minden hónapban kaptam tőle egy levelet, hogy "jaj miért nem tudom én őt szeretni?" (Hát tudja a franc? Te miért tudsz engem szeretni?) Minden egyes kifakadás után megkérdeztem, hogy biztosan akarja ezt a barátság dolgot? Mindig az volt a válasz, hogy igen, aztán egyik napról a másikra elkezdte az egyes válaszoló által leírt módszert. Na, most, ha pont leszarod, hogy a lány mit gondol rólad, ez a út kétségtelenül járható. De én ezek után elkönyveltem egy gyáva alaknak, aki inkább menekül, mintsem korrektül, egyenesen pontot tegyen a barátzóna végére (amit egyébként ő erőltetett, mint ahogy azt írtam.) Szerintem X év barátság + érzelmi terror után (asszed nekem nem fájt, hogy szenved és kvázi engem hibáztat, amiért nem estem belé?) érdemeltem volna annyit, hogy őszintén megmondja: bocsi, de ezentúl nem vagyok rád kíváncsi.

9.

Az a baj, hogy ebből sehogy sem lehet jól kijönni.

Azt mondod:

"Szerintem X év barátság + érzelmi terror után (asszed nekem nem fájt, hogy szenved és kvázi engem hibáztat, amiért nem estem belé?) érdemeltem volna annyit, hogy őszintén megmondja: bocsi, de ezentúl nem vagyok rád kíváncsi."

De ha megadja neked, amit érdemelsz, és közli veled, hogy nem kíváncsi rád többé, az meg ugyanúgy rosszul esik neked, csak nem gyávának, hanem pl. bunkónak fogod tartani.

Én azért járnék így el, mint ahogy az első válaszomban írtam, mert már volt olyan, hogy egy csaj visszautasított mint férfit, de szeretett volna még találkozni, beszélgetni, és erre konkrétan rá is kérdezett. Gondoltam, jól van, nem leszek gyáva, megírom neki, hogy ez nekem nem pálya, erre visszírt, hogy milyen sértődékeny vagyok. Na itt fogadtam meg (sajna már nem először), hogy én nőnek többé nem magyarázkodom, csak felszívódok és kész, és igen, innentől kezdve pont leszarom, hogy mit gondolnak rólam a nők.