Lányok! Csak én vagyok az a szerencsétlen, aki azt érzi, hogy egyedül fog megöregedni?

#19: "ez így szokott lenni... Ezért kell meghódítani őket :D viszont ha sokáig nem veszi fel a ritmust, akkor skippelem. Tudom, hogy nem tud rólam semmi infót és mégsem kérdez, mindig csak én."

De sok férfiban nincs meg az adottság, hogy egykettőre azonnal a lábai elé fektesse a nőket. Még hosszas udvarlás esetén sem. Ha sietsz, akkor szerintük túl gyors vagy, gyors nekik a tempó, ha meg lassú vagy, akkor túlságosan lassú, erőltetett. Semmi sem jó. Annyira elszoktam a nőktől, hogy egyszerűen gőzöm sincs, mit kell csinálni ismerkedéskor. Ha természetesen viselkedek, úgy ahogy általában szoktam, akkor cseszhetem az egészet, mert szinte egész nap csendben vagyok. Ha meg produkálom magam, az nem én lennék. Mellesleg átkozottul rossz színész vagyok, nem is nagyon tudnék szerepet játszani. Tehát még mindig ott tartunk, hogy egy nagyon csendes, nyugodt, halvérű srác a kutyának sem kell.

21. Te túl jó vagy, de komolyan. Én is egyetemista vagyok, olyan szakon, amihez reál kell, de viszont egy gyökér matekos, ja és én nem vagyok túl céltudatos, mert nem igazán vannak már célok.

Egyébként én is egyedül fogok megöregedni, de nem úgy, mint sok csaj, aki sír 14-15 évesen, hogy 'ááá, sose lesz senkim', 16 évesen meg már boldog(!) párkapcsolat, nem szűz, stb., hanem én tényleg. Eddig fájt, de pár hónapja már kezdek úgy lenni, hogy megint csak összeomlott a világ körülöttem, és semmi sem biztos. Az egyetlen biztos pont én vagyok a saját életemben, hiszen én vagyok az egyetlen, aki életem végéig velem lesz, és ezért fölöslegesnek érzem még kapcsolatba bonyolódni is. Na meg az idő, tanulok, dolgozom, így ha szabadidőm van, persze, hogy a hobbyjaimra akarom fordítani(rajz és League of Legends <3), nem arra, hogy találgatni kelljen mások gondolataiban, hogy vajon tényleg tetszem neki, lehet-e köztünk valami, ki akar-e használni, stb.

19/L

Nő vagyok, szóval a másik oldalról beszélek, bár lehet, hogy nem túl hasznos a véleményem, mert azt mondják, hogy más vagyok, mint a nagy átlag.

Nekem ugyan már van párom, de amikor még kerestem Őt, ismerkedtem, akkor csak azoknál nem törekedtem, hogy megismerjenek, akik semmivel sem keltették fel az érdeklődésem. Szóval ha én úgy viselkedtem egy férfival, hogy ő úgy érezte, hogy passzív vagyok felé, semmi sem jó nekem, akkor felejtős volt. Akinél egy apró szikrát éreztem, azt akár én kerestem, én érdeklődtem, lelkes voltam felé. Így lett párkapcsolatom is, és hímnemű barátaim is.

Szóval az én tanácsom az, hogy nem érdemes hosszú ideig udvarolni egy nőnek, mert ha erre van szükség, akkor egyáltalán nincs meg az az alap, ami egy kapcsolathoz kell, valamint még királylánynak is képzeli magát, ha hagyja, hogy hosszan udvaroljanak neki, ő meg kéreti magát, játssza az eszét. Ilyenkor tovább kell lépni!