Egy szerelemre kiéhezett férfi vajon mit profitálhat abból, ha viszonzatlan szerelmeket él át és sorozatosan önmaga naivságában csalódik?

Egy ideje foglalkoztat már ez a kérdés, hogy vajon egy sokadjára is érzelmi kelepcébe kerülő férfi hogyan tudja a ballépéseit, a naivságát "pszichikai profittá" tenni?

Nyilván jönnének most olyan válaszok, hogy mindenki a maga hibáiból tanul, s legközelebb nem szabad elkövetni ugyanazt a hibát, pontosabban azt, hogy valaki megtessen a férfinak.

Viszont ha a férfi szó szerint tanulna a hibáiból, akkor akár ennyi erővel elköltözhetne egy lakatlan szigetre is, ahol nem érnék érzelmi behatások, így nem esne újra kötődésbe, ragaszkodásba, vonzódásba, ne adj isten szerelembe.

Tehát akkor most tanulni kell a hibákból, a naivitásból, az érzelmességből, vagy nem? Egyáltalán mi a jó? Hogyan lehetne a rengeteg csalódást, pofára esést nyereséggé változtatni?