Miért ennyire élettelen a legtöbb ember még huszonévesen is?

21 vagyok,egyetemre járok levelezőn,mellette pénzt is keresek(úgyahogy..),egyedül élek (szüleim külföldön vannak) meg vannak a céljaim,tudom mit akarok elérni,amiért hajtok is rendesen, de néha muszáj kikapcsolódnom is,mert különben beleőrülnék kb..

A baj az az,hogy van sok ismerősöm,de a legtöbbjük egészen máshogy van a dolgokkal. Múltkor pl. végigkérdeztem vagy 5 haveromat,hogy kinek lenne kedve eljönni kaszinóba, kicsit szórakozni és 4 lerázott , egy végül eljött , de látszott rajta,hogy tiszta feszült meg állandóan a tesóját hívogatta,hogy éppen mi van velünk..

Aztán nyáron szerettem volna külföldre menni, már kb. tél óta mondtam ismerőseimnek,hogy menjünk,tök jó lesz ,meg annyira összegbe se lett volna vészes.. Mindenki azt mondta,hogy oké,oké , aztán végül nem jött senki.

Aztán eljött az a pont h kb. már semelyik ismerősömtől nem kérdeztem semmit,hogy ki hová jön,stb. Próbáltam itt az oldalon is keresni társakat pl. utazáshoz , meg ilyen utitárs kereső fórumban,de ott se volt semmi.

A kérdésem,hogy ti,hogy látjátok.. Miért ragad meg a legtöbb ember a tizenéves szinten még a húszas éveiben is? Az ilyeneknek annyi lesz visszagondolva ez a korszakok (mondjuk a 20 és 30 közötti) ,hogy párszor elmentek discoba meg elkezdtek dolgozni valahol vagy mi?? Fiúkra és lányokra egyaránt vonatkozik a kérdés!

Kösz a válaszokat!:)