Egy nőnek sosem szabad kimutatni a gyengébb, érzelmesebb oldalunkat, különben fekve is belénk rúgnak és megforgatják a hátunkban a kést; ki ért velem egyet?

Férfiasnak kell lennünk, határozottnak, asszertívnek, erősnek, tökösnek. Például ha szakítunk az előző barátnőnkkel, fittyet hányva rögtön tegyük túl magunkat rajta. Nem árt az sem, ha közben egyszerre több nőnek csapjuk a szelet. De akkor is legyünk férfiasak, ha egy hatásvadász romantikus filmet nézetnek meg velünk, amibe véletlenül beleéljük magunkat. Keménynek kell lennünk, nem szabad leadni, lesüllyedni az érzelmes szintre. Ha a párunk linkel nekünk egy érzelmes kóbor kutyusos videót, nem szabad elérzékenyülnünk. Ha elárasztanak bennünket mindenféle érzelmi záporral, szívósnak kell lennünk, vicceljük el, nem szabad leereszkedni hozzájuk. Ha hozzánk bújnak, szorítsuk magunkhoz határozottan, mutassuk meg nekik, hogy mi vagyunk az ő prominens védelmezőik, de ne kezdjünk el túlságosan gügyögni, túlságosan pátyolgatni, kényeztetni őket. A szeretkezés ugyan nem tartozik ide, sőt, igazából nem is ez a lényeg, de nem mehetek el mellette megemlítés nélkül; szóval közben ne legyünk túl gyengédek, tapintatosak, hanem határozottan, erőt sugározva csináljuk, amit csinálnunk kell.

És hogy miért? Mert a nők azonnal ellenünk fordítják a gyenge pontjainkat. Viszont ha nem adjuk a kezükbe az ütőkártyákat a gyengeségeinkről, az érzelmességeinkről, hosszú-hosszú évtizedekig, vagy akár egy életen át tartó kapcsolat lesz a jutalmunk.

Tapasztalat, drága hölgyeim, tapasztalat! Szeretnék reménykedni a lehetetlenben, hogy ti nem vagytok képesek visszaélni a férfiak "elgyengülésével", csak sajnos ez nekem - és talán sokadmagunknak - már nemigazán megy.