Szerintetek lehet boldog egy csúnya ember?

Másoktól függetlenül? Ez most komoly? Nekem egészen addig nem volt magammal semmi bajom, amíg el nem kezdtek gúnyolni az arcom miatt! Én szerettem magam. Elégedett voltam a testemmel, míg a képembe nem mondták, hogy egy ilyen torzszülöttet hogy lehet emberek közé engedni. És akkor még csak 12 éves voltam. Ha az emberek elfogadnának olyannak, amilyen vagyok. Ha nem gúnyolnának. Ha nem lennék kiközösítve, akkor elégedett lennék magammal. És boldog életem lenne. Ha tükörbe nézek nem látom csúnyának magam.

Nem akarlak elkeseríteni, de megmondom őszintén. Az én személyes tapasztalatom az, hogy csúnya emberként sokkal nehezebb érvényesülni az életben. Vagy lenéznek, vagy levegő vagy másoknak, vagy egyszerűen utálnak. Én 4 nyelven beszélek, a suliban a jobb tanulók közé tartoztam. Mégis sokszor úgy bánnak velem, mintha fogyatékos volnék. És ez sokszor nagyon fel tud dühíteni. Az emberek a külsőből itélnek. De mit várunk egy olyan társadalomtól, ahol már a mesében is a csúnya gonosz boszorkány, és a szépséges jótündér mesékkel nevelik belénk: a szép az jó. A csúnya gonosz, rossz!