A nők hogyan élik meg, hogy ők maguk nem annyira vonzóak, ugyanakkor meg nagyon jó kinézetű férfiakhoz tudnak csak vonzódni?

Mert lássuk be a nők igen nagy részére igaz, hogy ő maga teljesen jelentéktelen, sőt már-már csúnyácska (és sajnos még a törekvés is hiányzik belőle, hogy kihozza magából a maxot), MÉGIS jópasikat szeretne magának!

És tök mindegy számára, hogy állandóan csapják neki a szelet szerényebb vonzerejű pasik, mert őt azok nem érdeklik!

Hogyan élik meg ezt a nők? Megpróbálnak jobbá válni? Vagy hibáztatják a világot? Vagy pótcselekvésekbe menekülnek (pénzszórás, zabálás).

Vagy várnak addig, amíg valahogy nagy ritkán összejön nekik egy-egy kívánt pasi? (persze azért se feszülnek meg, csak kivárják, hogy "megtörténjen?)