Ez nagyon nagy probléma nálatok fiúk?
19 éves lány vagyok, még nem volt igazi barátom.
"Kavargatni" volt már esélyem, illetve egy nagyobb szerelmen is átestem, de nem voltunk eggyütt.
Zavar, hogy kicsi a lakásunk(régi Kádár-korszakos kockaház) és a fiú tesómmal élek egy szobában, még ajtónk sincs. Ez n
agyon fusztál, nem merem haza hozni a fiúkat, azt meg nem várhatom el, hogy mindig nála legyünk.
Egyetlen egy fiú(a nagy szerelmem) hívott el magukhoz, de nekik gyönyörű házuk van, saját szobája és nem éppen a legszegényebbek. Ő nem volt nálunk és nem is tudja milyen körülmények között élek.
Ilyen szinten nagyon kirekesztettnek érzem magam, elköltözni pedig nem tudok.
Volt már valaki ilyen helyzetben?
Igen, nekem ez probléma.
Kellemetlen lenne, ha mindig én járnék hozzájuk, lehet a szülei se nèznék jó szemmel.
Butaság,hogy ezt kellemtelennek érzed.Aki emiatt lenéz,az annyit is ér.
Az lenne szégyelnivaló,ha se tanulni se dolgozni nem szerető naplopó lennél,de a szerény életkörülmények semmiképpen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!