Hogy találjak barátnőt, ha nem járok el sehová?
Úgy érzem kisebbségi komplexusom van, pedig valószínűleg nincs rá komoly okom. Nem szívesen megyek sok ember közé, úgy érzem, hogy valami nem stimmel velem vagy rajtam és mindenki engem néz, vagy magában rajtam nevet.
Úgy érzem a nők nem tartanak vonzónak, vagy nem elég jóképűnek, vagy talán látszik rajtam, hogy nem vagyok egy boldog örömteli ember.
Mikor baráti társaságból szingli csajokkal összeismerkedtem, bemutattak stb. akkor úgy volt, hogy kialakult valami és jártam is ilyen csajokkal, de már rég volt, és mostanában még kevesebbet mozdulok ki és csak nehezen veszem rá magam bármi ilyesmire is.
Barátaim nem nagyon vannak, de nem azért, mert nem szeretnének, vagy mert nem lehetnének, hanem pont azért, mert nem mozdulok ki, más érdeklődési köröm van stb. Amúgy sem tudtam soha felhőtlenül szórakozni, csak akkor ha pl. az aktuális barátnőmmel mentem valahová. Mikor nincs barátnőm, akkor meg semmi kedvem menni.
Nem mondom, hogy nehezen megnyíló típus vagyok, csak azt, hogy óvatos, és ha nem kapok pozitív visszajelzést, akkor csak jobban bezárkózom.
Ha megnyílok valakinek, akkor viszont nagyon, és annak ellenére, hogy zárkózottnak nézek ki, eléggé erős szexuális vágyaim és fantáziám van, nagyon felszabadult vagyok, ha párkapcsolatban a párommal vagyok, és ilyenkor mintha kicseréltek volna, olyan tudok lenni mint egy "falu bikája", felpörgött energikus szexgép, és társasági ember, de ha egyedül vagyok, akkor mintha más ember lennék, mint egy remete, vagy egy depressziós lelki beteg mulya senki. :(
A jóképűségemről nem tudok nyilatkozni, szubjektív, tetszettem már kiemelkedően csinos lányoknak és volt is irigylésre méltó barátnőm. Külsőre, fizikumomat tekintve sportos vagyok, nem kövér és nem is vékony, 180cm magas és 84kg, sportolok, konditerembe járok és rendszeresen, ügyelek rá, hogy fejlődjek testileg is, és lelkileg is. Diplomás vagyok, és nem utolsó semmit érő egyetemen végeztem, amúgy reál irányú végzettséggel.
Nem mintha ez számítana, mert én is leszarom, kinek milyen végzettsége van, csak azért írtam le, hogy ne ez legyen a válaszokban, hogy esetleg műveletlen vagy buta vagyok, vagy ilyesmi.
Nem tudom, hogyan tudnék az ilyen hullámvölgyeimen túllépni, az a baj, hogy ez ilyen lefelé húzó spirál szakasz, nem is sima völgy, mert belesüppedek és egyre mélyebben érzem magam, és nem tudok kitörni belőle.
Amúgy húszas éveim végén járok, mielőtt valaki kérdezné.
Köszi a válaszokat!
Az a gond hogy b*szhatja valaki a jófejséget meg megértő szerepet, ha élőben dől el minden, ha élőben oda mész egy neked tetsző csajhoz hogy nincs-e tüze, nem-e tudja merre van az XY nevű hely mert neked az kéne, akkor nem lesz bunkó, megfog állni és vagy segít, de lényeg hogy megáll és vált veled pár szót.
Na most interneten ha valakire ráírsz társkeresőn kívül, egész biztos hogy nem fog, vagy nem akar majd rólad tudomást szerezni, mert azt véli hogy rossz szándékkal írtál rá, és vagy csak szexet akarnál vele vagy megölni.
Szóval lehetőleg élőben próbálj meg, mert én is ráfaragtam pofára estem, és miért? Ne kérdezd magam sem tudom, annyi hogy izmos vagyok, a fejem is olyan nőcsábászos, lehet emiatt.
1-es
Köztudott hogy a konditerem introvertált emberek kedvelt helye, nekem is van ilyen ismerősöm aki, nem szól szinte senkihez, ha nem muszáj.
3-as voltam
Ilyen időszakom nekem is volt.
25 éves koromig folyamatosan voltak barátnőim, eljártam barátokkal is szórakozni.
Aztán egyszercsak nem lett barátnő és utána kicsit zárkózott lettem mert ezután 3 évig nem is lett és 3 évig csak elutasításokat kaptam mindenhol pedig próbálkoztam mindenfelé.
Barátok másfelé mentek elkezdtek családot alapítani a munka lefoglalta őket, sikereket értek el munka területén is, én abban is leragadtam egy alacsony szinten.
Aztán 3 év múlva 28 évesen végre találtam egy lányt aki által úgy éreztem esélyes vagyok a nőknél, és esélyem van új munkára jobb fizetésre ez növelte meg az önbizalmamat.
Most 29 vagyok.
Nekem ez tudott csak segíteni 3 év után.
5: hát igen, ezt hívják úgy, hogy szerencse, meg úgy hogy sikersorozat, ami felnyomja az embert a hullámvölgyből. Én persze nem hiszek abban, hogy majd magától javulnak meg a dolgok, tudom, hogy ha minden erőmmel azon lennék, hogy a társaság közepén legyek és a szociális hálómat a végtelenségig fejleszteném, akkor több lehetőségem lenne és több emberrel ismerkednék meg, vagyis több csaj kerülne közel hozzám stb. de ehhez kell egy lelki állapot is, egy felszabadult boldogabb életérzés, ami nálam most éppen lefelé szálló szakaszban van és nem emelkedőben. Előbb jó lenne ha valami feldobna, és katalizátorként húzna minden téren felfelé, de most éppen nem érzek ilyesmit, nem találok ilyesmit, és erővel pedig nem lehet senki boldog meg vidám... Nem kifogásokat keresek, csak nagyon jól tudom, hogy minden belül dől el, és lelkiekben kell megújulni és minden mást húz magával az életkedv...
Ha pl. csoda történne, és összejönnék egy csajjal aki feldobna, akkor nyilván minden téren felpörögnék, de én nem hiszek a csodákban.
5-ös vagyok.
Igen magától semmi sem megy, a csodákra aztán várhattam volna én is.
Nehéz volt de összeszedtem magam mert elegem lett a szánalmas életemből, aztán tovább próbálkoztam, nagyon sok elutasítást kaptam így is, de végül összejött.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!