Mi a baj velem, ez már betegség, pszichológus kéne vagy ez normális?

Valahogy mindig arra vágyom, hogy egy lánnyal végre közel kerüljünk egymáshoz így testileg meg lelkileg is, amikor meg ott van, hogy már ölelgetjük egymást, meg szeretgetés van, hirtelen megijedek, hogy már itt egy kapcsolat esélye, jöhetne a járunk dolog és hirtelen remeg a gyomrom meg menekülhetnékem támad. Ilyenkor elfutok és nem is keresm a lányt többé, persze ők meg emiatt még jobban hiányolnak és keresnek, de nekem ez a járás dolog valamiért nem jön be, futnom kell úgy érzem megfulladok meg ez a sok nyál, romantika ez se jön be, inkább csak szexelni akarok meg élvezni a finom kis fiatal testüket, de az is fontos, hogy barátilag jól el tudjak a lánnyal hülyülni meg dumálgatni is egyben. Ilyen lány amúgy ritka, többnyire csak testileg vonzanak a lányok, a lelki összhang ritkán van meg, akkor is eddig csak olyan lányokkal, akiken látszott, hogy komoly kapcsolatot akartak és ilyen nyálas, romantikus lelkűek. ÉN hozzám inkább valami könnyűvérű csaj való szerintem, aki tapló, mint én és nem nyálas, romantikus. Egyszerűenn nem akarok kapcsolatot, csak szexbarátságot. De amikor meg senkim sincs akkor meg mégis vágyom arra, hogy legyen párom, most ez mi, nem értem mi van már velem.