Vannak itt olyanok, akik egyedülállóként teljesen elveszettek, céltalanok voltak, s miután szerelmesek lettek, több mindenbe belevágtak és sikeresek lettek?

na akkor jön a story :D Készüljetek fel. Kezdjük egy 13 éves sráccal. Amit tudni kell róla: Mindenki lenézi, egy barátja sincs, minden szünetben kockul a telóján, suli után egyből hazamegy, játékokat szerkeszt.

Általános iskola vége, végigszenvedte ügyesen.

Jön a gimnázium. Akkor született meg az a döntés, hogy ez nem mehet így tovább. Elkezdett gyúrni, rendszeresen futni (amúgy sem volt kövér), elkezdett kommunikálni, intelligensebb lett, sokat olvasott, és ha mást nem is, azt elérte, hogy jól érzi magát a bőrében. Sose volt csúnya, és nem is azzal volt soha problémája.

Na ez a történet én vagyok. Most 16 (mindjárt 17 vagyok)

Nem mondom, hogy istenien nézek ki, de büszke vagyok magamra, komolyan mondom. A saját általános iskolai osztálytársaim nem ismernek meg az utcán.

Ezt a butaságot neveli a modern emberbe a média, a kultúra, a Disney filmek, a romantikus filmek, romantikus regények, stb.

Különösen ha férfi vagy, akkor igaz, hogy abszolút rossz és téves úton járó gondolkodás számodra az, hogy a szerelmet valamilyen nagy megváltásnak tartsd.