Egyedülállóként hogyan tudtatok beilleszkedni a párotok családjába?

Felénk (falun) jár egy olyan mondás, hogy ha kell a tehén kellen a borja is. Én pasiként tuti nem állnék szóba egy elvált, gyerekes nővel. Ne legyen az én gondom más kölyke. De aki ezt megteszi szerintem az a legminimálisabban elvárható, hogy ugyan úgy bánik a gyerekkel/gyerekekkel mintha az ő saját családja lenne.

Húgomnak nincs gyereke a férjének előző házasságából van, de húgom mindig mindent úgy intéz hogy jusson a gyereknek. Sőt ő azt mondja hogy ha lesz sajátjuk, akkor is úgy fog viselkedni mint eddig (ha az egyik kap a másik is, de természetesen amit az édesanyja/ vagy fordított esetben az édesapja kér azt a béke miatt tartsuk tiszteletben!