Sok visszautasítást kapott fiúk! Nem így lenne logikus?

Csefy

De ki vagy mi dönti el hogy ki normális? Mi a mértékegysége? A bozot néger torzsben kivágják a nők csiklóját... Az europai meg szörnyülködik ezen... Facebookon... Akkor most ki a normális?

A helyi kultura határozza meg hogy ki a normális. Tehát te akkor vagy pasiként nyerő ha ecsetfejed van és a legutolsó divat szerint oltozol és van pénzed. Azok a nők akik ezeket idiotának tartják ( joggal) azok zömében normálisak de pont ezért zömében van már normális pasijaik akikkel tartos kapcsolatban vannak... Innentől ez egy ördögi kör... :)

Ne érts félre én nem tartom magam csunyának sőt egész korrekt arcom van pasi adottságokkal is bőven el vagyok látva és mindig van pénzem egy normális randira... Szoval én jól érzem magam a bőrömben egyszerüen az a bajom hogy öszinte és hüséges tipus vagyok... Ez két olyan dolog amitől félnek a nők... De belém meg a nők iránti feltétlen tiszteletet nevelték és ezen nem ohajtok változtatni pár mai buta kis csitri miatt.

Én csak azt mondom amit látok... Amikor rendesen randira hivtam valakit akkor megkaptam a nemet... Amikor odamentem és paraszt voltam akkor aznap este szexeltünk...

Ez egy görbe tükör de valljuk be van benne igazság...

14.

elég szomorú, ha így történt, ahogy leírtad...a csaj szempontjából persze

4-es válaszoló!

Hogy jött össze ez a 60 kudarc? Siker nem is volt? Mesélj pár történetet a randiaid közül!

Én visszautasítást nem kaptam sokat, általában minden kapcsolatom eleje gyors, tüzes, és heves volt... a probléma 1-2-3 hónap után kezdődött. Az összes nő azon sír, hogy normális, kedves, megértő, határozott, intelligens, (illesz be pár random, előzőekhez hasonló jelzőt tetszés szerint) pasit keres maga mellé, de amikor tényleg találkozik eggyel, nem tudja hová tenni a helyzetet. Ezért inkább visszamegy egy primitív exhez, akit csak a BMW és a pina érdekli, amikor pedig valami rossszat szól az asszony, akkor repül a pofon.

Nem sírok én egyébként, teljesen pozitívan állok hozzá mindenhez, de azért mindennek két oldala van...

Én teljesen egyetértek veled, bár amíg nem járunk ugyanebben a cipőben, nehéz bármit is mondani.

Egy visszautasítás senkinek sem esik jól, azt sugallja, hogy nem vagyunk elég jók, okosak, viccesek, stb. Rombolja az ember önbecsülését. Ha folyamatos visszautasításokat kapunk, elkezdünk azon gondolkozni, hogy valószínűleg bennünk van a hiba, holott lehet, hogy ez nem is így van, csak mondjuk nem a megfelelő körökben próbálkoztunk.

Tény és való, hogy a folyamatos kudarcok elveszik az ember kedvét az újabb és újabb próbálkozásoktól, de véleményem szerint a semmittevés a legrosszabb amit ilyenkor tenni lehet. Bár biztos könnyebb önsajnálatba burkolózni, és átkozni a nőket, férfiakat, hogy ilyenek meg olyanok, mintsem felállni és menni előre.