Kedves férfiak, válaszoltok nekem az alábbi kérdésekre? Nagyon hálás lennék az őszinte és jóindulatú válaszokért.

Nagyon köszönöm az összes választ. Nagyon hálás vagyok értük.

Beszéltem már vele a dologról (őszinte típus vagyok, ezért úgy éreztem, muszáj volt tisztáznom vele), hogy én többet szeretnék. Abban maradtunk, hogy barátok maradunk, mert ő jelenleg nem tudna többet adni nekem, mint amennyit megérdemlek. Csak hát sajnos bennem megmaradtak ezek a kérdések, és már nem akartam tovább firtatni nála a dolgot.

Semmiképpen nem akarok futni utána, ha szeretne tőlem valamit, majd keres. Legalábbis bízom benne, hogy részemről így lesz a helyes. Nehéz így, hogy barátok vagyunk - elvileg. S ő állítása szerint örül, hogy barátok lettünk.

"Miért vagy olyan biztos, hogy elutasít? Amúgy meg jó tudni, hogy a másik mit érez/gondol rólad. Szóval igen, lehet a barátság miatt."

Erre reagálnék még külön: már előtte puhatolózott, hogy van-e kiszemeltem, de én éreztem, hogy el fog utasítani. Biztatott, hogy ne féljek, stb. Ezért egy idő után úgy döntöttem, tiszta vizet öntök a pohárba, mert fontos számomra a barátságunk. Megtettem, elutasított. De akkor be is vallotta, hogy rájött, mit érzek. Ezért nem értem azóta sem, akkor miért akarta, hogy színt valljak. Semmi értelmét nem látom.

Igen, mindenképpen jó, ha az ember tisztázza a dolgokat. Én ebből tanulva arra jöttem rá, hogy jobb minél hamarabb, mert minél több idő telik el, annál jobban "beleéli" magát az ember, hogy lehet valami.

Neked is ezt tudom tanácsolni. Férfiként talán kevésbé lesz kínos. :-) Nekem nagyon nehéz volt lépnem nőként, de nem akartam magamat tovább kínozni a bizonytalanság miatt. Ha keresi a társaságod és kíváncsi rád (tehát meg akar ismerni), az már fél siker, ezt magamból kiindulva tudom.