Egy férfinél párkeresés szempontjából tényleg olyan nagy baj, ha nincsenek nagy céljaim az életben és nem is igazán hajt semmi? Csak annyi, hogy nyugodt életet szeretnék?

24 éves vagyok eddig egy érettségim van és most lesz egy szakmám, ha sikerül levizsgáznom. A gond az, hogy nincsenek nagy munka tapasztalataim, eddig csak diák munkám volt, de egyiket se csináltam szívesen a raktári munkákkal szívtam a legtöbbet, mert állandóan nagy volt a hajtás én meg nem bírtam és kidobtak onnan, eddig az irodai munkák mentek legjobban, de azokat se csináltam élvezettel és sajnos ez a mostani sulimra is igaz. Az a gond velem, hogy gimnazista korom óta nehezen ment a tanulás hiába töltöttem el több időt egy anyaggal nem jutottam nagyon előrébb és mindig megfájdult a fejem ilyenkor. Többször volt olyan, hogy megírtam egy dolgozatot amire készültem azt hittem, hogy jól fog sikerülni, aztán karó lett. Mondanom se kell, hogy az érettségi is éppen hogy meglett. Sajnos 4 éve vesztettem el anyukámat, és olyan lelki beteg lettem, hogy 3 évig nem tudtam egy szakmát se letenni. Karrier szinten nincsenek egyszerűen céljaim. Csak nyugalmat szeretnék és egy megfelelő lányt találni akivel elfogadjuk egymást. Amúgy nagyon szeretek elmenni mindenhova nem szeretek állandóan itt ülni, szeretek pozitív emberekkel ismerkedni, társaságban lenni, utazgatni, nevetgélni egy szóval nagyon szeretek kikapcsolódni, és majd egy nőt szeretni egy életen át. Tudnátok tolerálni ezt a hiányosságomat?