Miért néznek rám megvetően a nők ismerkedéskor, amikor közlöm velük, hogy nem vagyok hajlandó meghívni őket egy pohár vízre se, se moziba, csak ha fizetik a saját részüket?

Hát, ha engem meg akar hívni valaki, tök normálisan megkérem, hogy menjünk, csináljuk, egyebek, de had fizessem én az én részemet, mert nálam ez alapelv. Tetszik, nem tetszik én úgy érzem utána, hogy tartozok neki. Engem pl. így neveltek, így csináltam mindig is, és akkor tudom magam jól érezni ha állom magamnak a dolgokat.

18/L

Ezt kulturáltan is meg lehet beszélni, egyrészt, másrészt meg itt lehet, hogy meg leszek kövezve és máglyára vetve, de nekem attól (is) randi egy randi, hogy meg vagyok hívva, és a másik fizet. Ha én fizetem a magam részét (már úgy, hogy nincs megbeszélve, hogy figyu, csóró ember vagyok, nagyon szeretnélek meghívni, de jelenleg nincs nálam elég pénz) akkor az nálam egyszerűen sima baráti találkozás. Mindemellett azért ha randira megyek, mindig van nálam elegendő, sőt, talán több pénz is, hogy ha kell, kisegítsem a másikat, vagy fizessem a magam részét, ha úgy van. De attól még első randin, nehogy egy fagyit vagy teát sajnáljon tőlem a másik... sóherokkal nem kezdek, elsősorban azért, mert én magam sem vagyok az.

21/l

jujj, várom az átkozódást :D

14 vagyok: és ismét következik egy ok a megkövezésemre: közel sem vagyok annyira egyenlőségpárti, mint a legtöbb mai nőtől elvárt. Én szeretem, ha udvarolnak nekem, kedveskednek, nőként bánnak velem, ami persze nem azt jelenti, hogy kihasználom mások kedvességét, pénzét, mert nyilván később én is meghívom az illetőt valamire, ajándékokat ugyanúgy veszek, satöbbi (volt már, hogy teljes vacsorát én fizettem a barátomnak és nekem, bár ez nem az első randin volt, hanem pl másfél évvel az után), de az elején azért igenis szeretném látni, mennyire fontos neki, hogy pont én legyek az a lány, akivel együtt legyen, vagy bármelyik nő megtenné, akinek melle van. És egy meghívás teára/kávéra (ki mit szeret), egy szál virág, ilyenek, nem nagy költség, de mégis valamilyen szinten romantikus, aranyos és vonzó, udvarolni pont tökéletes és untig elég is. Nem a lánynak kell udvarolnia (az én szemléletemben), én csak bátorítom az illetőket a dologra (már ha úgy van, ugye).

De kinek mi. Van, aki tőlem frászt kapna, mert jujj, micsoda pénzéhes ringyó (:D :D :D), de a tény, hogy 18 éves korom óta csak akkor voltam szingli, amikor szükségem volt rá, és amikor akartam, máris jött valaki azt bizonyítja, hogy vannak olyan pasik, akiknek ez bőven belefér.