Mit gondoltok az ilyen női/ lányos felfogásról: Én nem kezdeményezek, ha kellek neki/vagy erdeklem őt akkor ő kezdeményezzen? Fiúk miért gondoljatok olyan nagy elvárásnak ezt?

Na tessék, egyre értelmesebbnek tűnsz!

Eleinte 15 évesnek gondoltalak, már úgy gondolom 20 körül lehetsz. :)

Egyébként ezek csak apróságok, de sokat jelentenek....

Erről eszembe jutott egy vicc:

Fent a dombtetőn áll három bika: fiú,

apa, nagyapa. Odalent tehenek

legelésznek. A legfiatalabb őrjöngve

toporzékol apja mellett:

- Na, én nem bírom tovább! Most

lerohanok, és meghágom azt a

gömbölyű seggű tarkát ott a szélén...

Az apja megállítja.

- Ne pazarold az erődet, fiam! Majd

szép lassan leballagunk, és sorra

meghágjuk mind.

Mire a nagyapa dünnyögve mondja:

- Egy tapodtat se, marhák! Amelyik

hágni akar, úgyis feljön...

Hosszú éveknek kellett eltelnie az életemben, hogy 30 évesen már képes voltam nem csak, hogy jeleket adni, hanem kezdeményezni egy srácnál/férfinál.

Bevallom, nem volt egy egyértelmű helyzet - nemrég szakítottam, más is udvarolt és egy harmadik srác tetszett meg nagyon nekem. Meguntam a szórakozást, bevállalós lettem -gondoltam -egyszer élek -hát megpróbálom kimutatni az érzéseim.

És aztán élete szerelme lettem ennek az embernek, aki állítása szerint már 10 éve várt erre. Szóval, vannak ilyen esetek, amikor egy nő érzi a "helyzetet" és lép. Mert a férfiak is össze vannak már zavarodva, segíteni kell nekik. Ha nem értetek egyet, írjatok.