Jobbikos fiúnak van esélye cigány lánynál?

Ez egy súlyos kérdés sokak számára, tudom. Röviden elmesélem a történetet.

Majdnem egy teljes napot dolgoztam egyhuzamban, szerte a megyében plakátoltam a Jobbikos jelöltünknek. Van egy eléggé cigányos beütésű gyerek az ismerőseim között. Nem mondanám, hogy félcigány mert inkább az, mint nem. Az a lényeg, hogy a szülei hihetetlen jó emberek és dolgoznak nagyon sokat és sajnos nem azt kapják ők sem, amit érdemelnek. Mint ahogy sok más ember sem ebben az országban... szóval az ő gyerekük az én haverom. A srác találta ki, hogy menjünk és minél előbb csináljuk meg az összes plakátot, ő addig segít amíg kell és semmit nem kér érte cserébe. Még ennivalót sem fogadott el. Rengeteg emberrel találkoztunk az utcákon. Én megmondom őszintén, kicsit féltem, hogy megpróbálnak majd elkergetni néhány helyen, de nem ez lett, hanem az ellenkezője. Hihetetlen sok pozitív energiát, bíztatást, mosolyt és szeretetet kaptunk. Az meg még fura lehetett az embereknek is talán, hogy egy cigány gyerek is a Jobbiknak plakátol. Szóval láthatta mindenki, hogy abszolút nem vagyunk se rasszisták, sem pedig nácik.

Egy szép helyen, egy pici falucskában ahol eddig még soha nem jártam sétált egy fiatalabb (kb. 21 éves lehetett) és egy idősebb lány. Cigányok voltak. Én mindig is kizártnak tartottam, hogy egy ilyen lányhoz közel kerüljek de egész hihetetlen módon megtetszett nekem és ahogy az utcán sétált, rám nézett és mosolygott. Sokáig néztünk egymás szemébe de sétált tovább. Sajnálom, hogy nem szólítottam meg, de nem olyan nagy az a hely, hogy ne találjam meg újra. Én ilyen őszinte tekintetet ennyi idős lánytól még soha életembe nem láttam. Egyszerűen öröm volt ránézni pedig állítólag nekem utálni kellene őket vagy mifene.

Na ilyenkor mi van?

Én legbelül tudom, hogy nem vagyok és soha nem is voltam fajgyűlölő. Persze az is igaz, hogy amikor ilyen helyre mentem ahol más nem él csak kisebbség, akkor ott féltem. De sehol nem volt baj. Mint mondtam, inkább az ellenkezője vagy senki nem szólt semmit.

Én ebből a dologból arra következtetek, hogy nem lehetetlen. Pedig ő is láthatta a saját szemével, hogy mit csináltam. Ott ragasztottam a Jobbikos plakátot az orra előtt és mégis olyan kedvesen mosolygott hogy az valami eszméletlen. Miután elment, többször is visszanézett és figyelt de akkor már nem csináltam semmit csak álltam ott és néztem őt...

Aztán eszembe jutott, hogy az ismerőseim 80%-a és a szüleim tutira elítélnének egy ilyen kapcsolat miatt. Teljesen felforgatná az életem. De én ennek ellenére megpróbálnám.

Mit gondoltok erről?