Külsővel "ismerkedni" felszinesség, belsővel meg erény? Na hogy is van ez?

Na hogy is van ez? Lehet szépnek születni és teljesen nyilvánvaló mindenki számára, ha valaki jól néz ki.

Viszont ki lehet hozni magadból igen sokat, ha csak átlagos külsővel lettél megáldva.

Ugyanakkor jókedélyünek is lehet születni, de besavanyodottnak is. De ezeken is lehet fejleszteni (mármint a személyiségeden)...vagy rontani.

De akkor most nem ugyanugy felszinesség a jó személyiséget keresni valakiben?

Szerintem ezt az egész vélekedés csak azért van benne a köztudatban, mert az emberek szeretnek ilyen megfoghatatlan dolgokba reményeket táplálni. Mert mig a külső teljesen nyilvánvaló mindenki számára, addig a "belső"-vel lehet trükközni.

Elég ha csak a eröltetetten vicces és jófejkedő kövér lányokra gondoltok, akik valójában frusztrált és irigy hárpiák, 0 nőiességgel (persze vannak nagyon cuki szeretnivaló normális kövér lányok is, de ezzel visszajutunk a 3. bekezdéshez).

Vagy most az fáj, hogy aki szépnek születik az igen sok mindent megengedhet magának (a köcsögséget is), mert a szépsége miatt még igy is kelendő?