Azert nincs senkim, mert antiszocialis feminista lennek?
Röviden összefoglalva: 23 vagyok es meg nem volt baratom. Korabban (tizenevesen) jo parszor voltam remenytelenül szerelmes, de en soha nem erdekeltem senkit. Most elkezdtem erdekelni a masik nemet, viszont mar hozzaszoktam a szingli elethez es szeretem is. Valahogy ugy erzem, nem leszek mar soha ugy igazan veszettül szerelmes, mert tul nagyok az elvasaraim (a mai vilagban legalabbis) es mert tul "okos" vagyok szerelembe esni. Pasikkal nem is nagyon ismerkedek, kiveve haveri kapcsolatra. Nagy reszben csak a problemat latom a kapcsolatban meg az egesz szerelmes dologban, ami jelenleg nem hianyzik az eletemböl.
Ez nem normalis, ugye? Hogy valtoztathatnek a dolgon, ha lehet egyaltalan?
(Bocsi az ekezetekert.)
válasza:Még érned kell.
Egyszer majd elkezdesz azon gondolkodni, hogy a szüleid sem élnek örökké, és egyszer csak magad maradsz a világban, és jó lenne valaki, akihez kötődhetsz: társ, gyerek.
Az a nagyon nagy szerelem nyilván ritka dolog, ne ezt várd. Egyszerűen keress olyat, akivel jól elvagytok, és akivel könnyű együtt élni. (Aztán ráérzel majd a szexre is. Volt egy 100 km-re lakó barátnőm, akivel csak 1-2 hetente voltam együtt, ő minden nagyobb orgazmus után kifejtette, hogy nem is gondolta volna, mennyire hiányzott már ez neki.)
Nem vagyok az a tipus, akinek megy a szex erzelmek nelkül. Viszont lassan mar az erzelmek teren se haladok...
Most en is abban a szakaszban vagyok, ahol inkabb magamra koncentralok. Tanulok, dolgozok, sportolok, ez kitölti az eletem. Sokszor ugy erzem, egy pasi csak nyüg lenne a nyakamon.
Amugy nalam valamilyen szinten megy a kontrollalas. 19 evesen voltam utoljara szerelmes, azota csak kisebb fellangolasok, de azok is hamar elmultak, miutan kiderült, hogy foglalt az illetö. Valahogy ugy erzem, hogy ertelme sincs belezugni senkibe, mert annak en ugyse kellenek.
A remenytelen szerelemre visszaterve, nem mondtam el nekik, mert tudtam, hogy eselyem sincs. Korabban nem voltam az a tipus, aki elött sorba alltak a pasik... Azt meg nem vallaltam, hogy megalazzam magam annyira, hogy bevallom, mit erzek.
AMugy amire vagynek, az egy jo barat, szerelem es romantika nelkül. Csak valaki, akivel tudok beszelni, akivel lehet filmet nezni, aki hasonlo mint en. De a szerelem es az erzelmek nem kellenek...
A elírásodból nem jön le az, hogy antiszociális, vagy feminista lennél.
Én a te korodnál jóval később váltam érzelmes emberré az ugyanilyen puszta racionálisból, és így utólag bánom, hogy ilyen sokáig tartott az a korszakom (ezt egyébként a nevelődésemnek tulajdonítom). Viszont ez a korszak nem fog véget érni egy racionális döntés, vagy váltás hatására, nekem legalább is olyasmi hatására változott ez meg, aminek az akarásában egyáltalán nem voltam biztos.
Persze férfi létemre nekem kevésbé volt szükségem érzelmekre a szexhez, és egyéb társasági élethez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!