Az antiszociális "jellegű" emberek megtalálják az ugyancsak antiszociális "jellegű" párjukat?

én megtaláltam

bár már nem vagyunk együtt, de sikerülni sikerült egyszer :D

Attól függ. Én igencsak társaságkerülő, befelé forduló, csendes, háttérbe húzódó vagyok, szinte sehova nem tudok beilleszkedni, a férjem pedig nagyon nyílt, társasági, közvetlen, beszédes, szeret a középpontban lenni, szinte minden társaságban egyből otthon érzi magát.

Úgyhogy nálunk nem egészen... :)

Én a nagyobb szabadságigényűt választanám; páromnak és nekem is szükségünk van egyedüllétre, aminek én kifejezetten örülök. Utálnám, ha folyamatosan a nyakamon lógna, meg minden nap találkozzunk... blablabla.

Megérti, ha egyedül szeretnék lenni, és ezt nagyra értékelem.

Én érintett vagyok ebben a kérdésben. Szerintem igen nagy szerencse kell ahhoz, hogy valaki ilyen személyiséggel párt találjon, őszintén szólva, és magamból kiindulva nem is értem, hogy hogyan sikerülhetett.

Aki ezt állítja magáról, hogy ilyen, mégis párja van, azokkal kapcsolatban erős kétségeim vannak, hogy valóban ilyenek-e. Ha pedig mind a ketten ilyennek vallják magukat egy párnál, akkor meg főleg érthetetlen, hogy hogyan találtak egymásra, hogyan ismerkedtek meg. Nem nehéz rájönni, hogy mire célzok: mindez ellentmond ennek a személyiségtípusnak a jellemző tulajdonságainak.

Nem tudom azt sem, hogy hol van a határ, és mikortól lehet valakit ennek nevezni. Nálam egyértelműen szociális fóbiára utaló tünetek voltak mindig is. Az is jó kérdés, hogy mi a különbség a sz. fóbia, és az aszociális személyiség között.