Voltatok már ilyen helyzetben (belső én)?

Volt egy barátnőm. Sokáig ismerkedtünk, kb két évig. Nem volt szó kapcsolatról,csak jó volt együtt lenni, mindenféle testiség nélkül. Jó volt a társasága és ez kölcsönös volt. Utána összejöttünk. Nagyon szerettem őt, sok dologban egyeztünk és jó volt vele lenni kapcsolatban is,de vége lett, nem működött, szakított velem. Igazából a belső énjét szerettem meg, bár egyébként szép volt,de ez nem számított.

Jóban maradtunk, egészen két héttel ezelőttig, akkor is azt mondta hogy ő ezt nem bírja így tovább csinálni. Igazából meglepett nagyon. Én nem értettem,de tiszteletben tartom a döntését. Azóta nem beszélünk és nekem rettentően hiányzik. Nem úgy hiányzik,mint egy reménytelen szerelem, nem "vergődősen", hanem mint ember. Mint barát. Jobban fáj ez,mint amikor szakítottunk.

Nem tudom hogy viszonyuljak ehhez. Ti voltatok már így? Írjak neki később vagy mit csináljak? Nagyon sz*rul érzem magam az egész helyzet miatt. 25/F