Ismerkednél a volt kolléganőddel?

December végén szűnt meg az állásom. Együtt dolgoztam egy lánnyal, akivel szinte baráti viszony alakult ki. Mindig ugrattuk egymást, piszkálódtunk, de közben meg teljesen lenyűgözött, a mindig vidám mosolygós jókedvével. Néha rosszkedvű voltam, meg direkt maradtam is rosszkedvű, hogy megtartsam a távolságot, de mindig kizökkentett a rosszkedvemből és azon kaptam magam, hogy fülig ér a szám. Volt, hogy kifejtette mennyire szeret, de az ő szájából kb. úgy hangzott, mintha a húgom mondta volna - főleg, hogy 10en évvel fiatalabb.

Hetek óta nem találkoztunk, nem írtam neki. Aztán most mégis. Válaszában kifejtette, hogy örül, hogy írtam, gondolt rá, hogy megkérdi mi van velem. Én kicsit elbúcsúztattam őt, de megírta, hogy nem feltétlenül kell nem találkoznunk. Terveztünk nyárra egy közös projektet, amit most ő hozott elő, hogy még mindig és szívesen részt venne benne. Kifejtettem neki, hogy hiányozni fognak a nagy hülyüléseink. Erre megírta, hogy néha elmehetnék vele moziba, mert nincs más, akit rávehetne olyan filmekre, amiket ő szeret(ne megnézni). Persze, bele lehetne gondolni, hogy bejövök neki, de nem akarom beképzelni azt, ami esetleg nincs is és egy kínos szituba keveredni emiatt. Amikor még együtt dolgoztunk, kifejtette, hogy nem kezd kollégával. Ez a korlát megszűnt, de erősek a kétségeim, hogy elmondjam-e neki, hogyan mondjam, puhatolózzak-e nála, érdemes-e egyáltalán gondolatokat "pazarolnom" az egészre.

Rövid verzió: már nem vagyunk kollégák, nem tudom, hogy mit mondjak neki, egyáltalán felfedjem-e előtte a "titkomat". Ezzel veszélyeztetve a barátság lehetőségét.