Próbálkozzak újra, vagy várjam meg, amíg megöl a bánat?

Nagyon beleszerettem egy osztálytársamba, akit néhány hónappal ezelőtt el is hívtam, de valamilyen oknál fogva finoman közölte, hogy csak barátok lehetünk. Minden nap találkozok vele és majd elsírom magam az osztályban, emiatt.

Próbálok nagyon kedves lenni hozzá, (karácsonykor kapott ajándékot és odáig volt érte) de sajnos a hétköznapokban egy szót sem váltunk. Ha órán véletlenül összeakad a tekintetünk egy ideig szemez velem, de ha én elkapom a fejem, ő is félrenéz. Egyébként ő is egész kedves, ha beszélünk, és egyáltalán nem tünik úgy, mintha utálna.

Gondoltam, hogy egy kicsit össze kéne szedjem magam és venni kéne a bátorságot, hogy beszéljek vele, majd egy idő elteltével újra próbálkoznék.

Szerintetek megéri próbálkozni, vagy csak nagyobb bajt okoznék? Az biztos, hogy így nem fogom bírni, minden nap látom, nincs barátja, kedves, gyönyörű és szeretem is.