Nem tudom, hogy mit érzek. Még mindig szerelmes vagyok?

Másfél éve ismerkedtem meg Vele, egy zenekarba kerültünk. Nagyon rendes volt, fél óra alatt a zenekar központja lett. Mindig vicces, de ugyanakkor komoly és okos is. Nem tudom, hogy miért, de nem mertem soha ránézni. Amikor együtt voltunk táborban nyáron, összejöttünk, és nagyon szerelmes voltam, aztán most szakítottunk, mert már nem ugyanazt érzem, mint akkor. Ő kimagyarázta azzal, hogy biztos azért szakítottam vele, mert hogy az osztálytársai facebook-on írtak nekem nagyon sértő dolgokat, ami nem igaz. Nem hiszi el, hogy már tényleg nem szeretnék vele összejönni, de ő nagyon akarja, és nekem kezd egy kicsit kínos lenni a helyzet, mert ő a legjobb barátom maradt, még most is. Nem tudom mostmár, hogy akkor szerelmes voltam-e, és hogy miért nem tudok túllépni ezen az egészen. :/ Még mindig szeretem, de nem úgy, mint a pasimat, de nem is úgy, mint egy barátot. Olyan, minthogyha a másik felem lenne... :( Ráadásul az egész zenekar utál (kb. 3-4 évvel idősebbek nálam) mert nagyon-nagyon jóban vannak vele, és engem okolnak, hogy összetörtem a szívét.. Pedig ez nekem sokkal jobban fájt, mint neki... Bocsi a kisregényért, de mindent le szerettem volna írni. Ha tudtok segíteni, légyszi írjatok. :)